A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

34

P. Baják Mihály S.J.

Istentiszteleti

testtartásunk

Istentiszteletünket, főleg a szentáldozatot, különféle szertartásos, külső jelek kísérik. Jelentőségük abban van, hogy külsőleg is kifejezik belső érzületünket, például a megalázódást, imádást; segítik a lelket Istenhez való felemelkedésében; és istentiszteletünk fenségét szembeötlőbbé teszik. Ilyen külső jelnek tekinthető testtartásunk is istentiszteletünk alatt.

Egészen ritkán, így a nagypénteki istentisztelet elején és papszentelésnél, látjuk az arcraborulást, Krisztus halálán érzett megrendülésünknek, bűneink miatt való legmélyebb megaláz ódásnak, teljes méltatlanságunknak kifejezőjét. Semmiségünk, bűnös voltunk tudatában valóban "porba hullunk" Isten előtt. Ez, ügy látszik, csak a katolikus vallás szertartásai közt fordul elő; a hívek sem szokták gyakorolni magánájtatosságukban, legfeljebb lélekben: "lm, arcunkra borulunk Előtted, Istenség... "

Az arcraborulás egyszerűbb alakjában, mint leborulás, Keleten ősidőktől fogva ismeretes volt. Ezzel fejezték ki a pogányok isteneik és istenített uralkodók előtt legmélyebb tiszteletüket. Először két térdre ereszkedtek, majd annyira meghajoltak, hogy homlokuk a földet érte, ahogy Lengyelország egyes vidékein a hívek ma is üdvöz- lik a kitett Oltáriszentséget. Sokszor a földet, vagy a tisztelt személy lábát, ruhája szegélyét is megcsókolták. Görögül ezt a tiszteletadást "proskynesis"-nek nevezték, és ez egyesek szerint az úr lábához való odalapulást fejezné ki. (A görögben a kyn-szótő a kutya fogalmához tartozik.) Ilyen leborulás lehetett az is, melyről Mózesi, könyve szól (42, 6.); József előtt testvérei "egészen a földig hajoltak". A görög szentírás kifejezése szerint ezzel a leborulással imádták a napkeletibölcsek az isteni Kisdedet. A rómaiaknál annyira nem szoktak embert íjgy megtisztelni, hogy a történetíró Suetonius külön feljegyezte annak a nevét, aki méltósága megtagadásával először tisztelte így Caligula császárt.

Ezt a leborulási a pap és a hívek csak a kitett Oltáriszentség előtt gyakorolják, de leegyszerűsített alakban. Először két térdre eresz-