A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

AZ OROSZ

SZENTJEI

OROSZORSZÁGOT a 10. században bizánci misszionáriusok térítették meg. Az orosz egyház megalakulása óta olyan sajátos vonásokat mutat, amelyek nemcsak a nyugati kereszténységtől, de a görög ortodox egyháztól is megkülönböztetik. Még manapság is, a bolsevik forradalom ellenére, sok orosz hazáját "szent Oroszországnak" tekinti. Talán közeledik már a nap, mikor ez a nagymúltú ország föltárnád ismét, hogy Krisztus iránti hűségéről újra tanúságot tegyen.

A MODERN történelmi kutatás alkalmat ad rá, hogy fölidézzük néhány szentéletű orosz emlékét. Eddig inkább csak legendákból ismertük őket, vagy mert életrajz ír óik fontak legendákat köréjük, vagy mert olyan régen és olyan hozzáférhetetlen helyeken éltek, hogy a történelmi kutatás vonalából kiestek. Azonban az orosz szentek történésze előtt álló problémák valójában nem nagyobbak azoknál, melyekkel a nyugati középkor szentjeinek történetírója találkozik. Lássuk röviden, mit derített fel a történelem az orosz egyház e kimagasló alakjairól.

MAR A KORAI keresztény évtizedekben is találunk szenteket. Szent Borisz és Szent Gleb hercegeket, Szent Vladimír két fiát, hatalomvágytól megszállott testvérük gyilkoltatta meg fiatalkoruk virágjában. 1015-ben haltak meg, igaz, nem a szó szoros értelmében vett vértanúkként, mégis igen népszerűek voltak és tiszteletük rohamosan terjedt, mert szerették Krisztust és mert megbo- csájtottak gyilkosaiknak. Már 1020-ban szentté avatták őket és tiszteletüket a nyugati egyház is átvette.

NÉHÁNY EVVEL KÉSŐBB szigorú aszkétákat termett az orosz föld. Pecserszki szent Antalt (megh. 1072.) és tanítványát szent Teodóziuszt (megh. 1074.), a szerzetesség mintaképeit, így emlegeti egy régi krónikás.: "íme az első két gyertya, melyet az orosz föld gyújtott és helyezett a megdicsőült Krisztus alakja elé. "

Antal, Remete szent Antal hűséges követője, rendkívül szigorú életet élt. Teodóziusz, a Szűzanya nagy tisztelője, szintén vezeklésben töltötte életét, ajkát mégsem hagyta el soha a mosoly. Még mestere előtt szentté avatták és szent Orosz-