A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
19 A SZENTATYANAK e havi imaszándéka tehát pontosan megfelel annak az egység utáni vágynak, melyek a Szentlélek olt a szívünkbe. Ugyanakkor összhangban van azzal a jelentős fejlődéssel is, melyet a protestánsok között az egység utáni vágyban és törekvésben tapasztalunk. Amint láttuk, az ökumenikus mozgalom eredményesen hozzásegít annak megértéséhez, hogy mi is valójában Krisztus igaz Egyháza, vagy legalábbis minek kellene lennie: egység ugyanannak a hit - nek megvallásában, egység aszentségek használaté - ban, egység a lelkipásztori testület vagyis a papság iránti engedelmességben, akik mint az Apostolok utódjai egymással is szoros egységet alkotnak, és fejüknek ismerik el Sz. Péter utódját, a római pápát. Ami imáink és áldozataink a Szentiéleknek ezt a működését fogják támogatni, elősegítve a jó magnak növekedését, mely már mindenütt sarjadásnak indult. Hogy imádságunk mennél buzgóbb és készségesebb legyen, nem fog ártani, ha szemügyre vesszük ennek a vállalkozásnak komoly nehézségeit, azokat az akadályokat, melyek ránk várnak, s melyek éppen ezért kézzelfoghatóbbá teszik, miért is kell tulajdonképpen egyesíteni imáinkat. / NÉZZÜK először az akadályokat. Hogy jobban megértsük ezeket, próbáljuk csak föltenni magunknak a kérdést: "Vajon mit szólnak protestáns és elszakadt testvéreink mindahhoz, amit eddig mondottunk?" - Eszrevennék rögtön, hogy amikor mi Krisztus igaz Egyházáról beszélünk, nyilvánvalóan a katolikus Egyházra gondolunk, s erre legenyhébb reakció az lenne, hogy enyhén csóválva fejüket ezt mondanák: "igen, tudjuk, hogy ti így gondolkodtok. Az igazság azonban egészen másképpen áll!" - Mások tovább mennének. Elkezdenének panaszkodni, talán keserűén szemünkre hánynák, hogy nincs bennünk semmi a keresztény alázatosságból, mert hiszen szerintük mi mindenki más fölé helyezzük magunkat, elvetjük a felekezeteknek egymásközti egyenlőségét, elvetjük magának a Mesternek tanítását: "Ti mindnyájan testvérek vagytok" (Mt. 23, 8.) - Egyesek talán a katolikus magatartást totalitáriánizmusnak, uralkodási vágynak, ha- talom-szomjnak, vagy más hasonlónak tudnák be. - Isten őrizzen, hogy ez a gondolat eszükbe jusson, hogy a katolikus Egyház bele a- kar avatkozni az ő egység-törekvésükbe; hogy át akarja venni a vezetést, ki akarván terjeszteni rájuk is hatalmát. - Lehetséges, hogy némelyek megvádolnak majd kétszínűséggel, mondván, hogy mi eltitkoljuk igazi céljainkat s azt a benyomást keltjük, mintha őszinte tárgyalásba bocsátkoznánk protestáns testvéreinkkel, jóllehetvaló- jában csupán a győzelem utáni vágy indít bennünket erre, meg az, hogy abszolút hatalmat gyakoroljunk minden megkeresztelt felett
