A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
25 Az egri apostoli kormányzó, Dr. Brezanóczi Pál mint a pápa által kinevezett zsinati teológus lehetett jelen a zsinat munkaülésein. A szentszék zsinati teológusként ugyan az esztergomi apostoli kormányzót, Schwarcz-Eggenhofer Artúrt és a veszprémi apostoli kormányzót, a premontrei Klempa Sándort is zsinati szakértőként Rómába rendelte, de egyik sem kapott a magyar hatóságoktól kiutazási engedélyt. Hiányzottá zsinat első ülésszakáról a magyar egyház legfőbb méltósága, Mindszenty József bíboros-prímás, esztergomi érsek. Hiányzott továbbá Papp Kálmán győri megyéspüspök, a domonkos Badalik Bertalan veszprémi megyéspüspök, Pétery József váci megyéspüspök (e két utóbbit a kommunista állam mozdította el hivatalából és tartja ma is rendőri felügyelet alatt Hejcén), amint nem jöhetett el a zsinatra Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök, Legányi Norbert pannonhalmi főapát, a bazilita Dudás Miklós hajdudorogi görögkatolikus megyéspüspök sem. Az egyházi törvénykönyv és a zsinatot összehívó pápa rendelkezése szerint a címzetes püspököknek is el kellett jönniök a zsinatra. De Magyarországról sem Szabó Imre esztergomi segédpüspök, sem Kovács Vince váci apostoli kormányzó, semKisberk Imre székesfehérvári segédpüspök, sem Bárd János kalocsai apostoli kormányzó, sem Endrey Mihály egri segédpüspök nem jött el a zsinatra. 17 magyar főpapnak kellett volna a zsinat első ülésszakán jelen lennie, de ehelyett csak két megyéspüspök és egy zsinati teológus kapott engedélyt arra, hogy Rómába jöjjön. Ha számba vesszük, hogy a lengyel egyháznak 26 főpapja, a jugoszláviai katolikusoknak pedig 24 főpásztora vehetett részt a zsinat első ülésszakán, úgy ugyancsak sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a magyar- országi kommunista kormányzat ez alkalommal sem tagadta meg sajátos egyházpolitikájának elveit. AZ ÁLLAMI egyházügyi hivatal vezetői is érezték, hogy a püspökök szabadsága ellen elkövetett újabb merényletüket nehezen lehet majd a közvélemény előtt eltussolni. Ezért utasították a sajtót és a rádiót arra, hogy hírverésükben következetesen "zsinati küldöttségről*be- széljenek. Magyar "zsinati küldöttséget"búcsúztattak a Gellért szállóban, a Keleti pályaudvaron és "zsinati küldöttséget" fogadott a qui- rináli magyar követ a római Termini pályaudvaron. E zsinatiküldöttséget az állami egyházügyi hivatal irodájában úgy állították össze, hogy a két Rómában csakugyan hivatalos megyéspüspök és az egy Róma által kinevezett zsinati teológus mellett a három világipap, az egy bencésprofesszor és a két világi személy legalább maroknyi csoportot alkosson. Ha a ''küldöttség" kérdésében valami eligazíthat bennünket, úgy az
