A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
15 Jézust a keresztre szegezik. A SZEGEK egymás után hatoltak be Jézus testébe. Tiszta kezeit, melyek csak jót cselekedtek, nem húzta vissza. Vére kicsordul, le a mi bűnös kezünkre, hogy megmossa azt bűnös cselekedeteink- től. A szegek átverték lábait. Ezek a lábak az Igazság Útját járták mindig, nem húzta vissza lábait az áldozat szegeitől. Vére lecsordult, hogy megmossa a mi bűnös utakat járó lábunkat. Ott állt az Oltáron, a Kereszt Oltárán kitárt karokkal. Úgy odaszegezve, úgy belerögzítve a suhanó időbe, oly állandóan és mindörökre, hogy áldozatban széttárt karjai átölelhessék az egész világot, minden idők minden emberét. HÉTSZER szólalt meg a Keresztfán. Először bocsánatért imádkozott az Atyához gyilkosaiért, mert azok nem tudják, mit cselekszenek. Ez az ima szétáradt a világon; a múltat, a jelent és a jövőt átfogta, benne mindnyájunkat, akik nem tudjuk mit cselekszünk, mikor Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istenünkkel szembefordulunk. Másodszor a jobb latorhoz fordult,a megtérő búboshoz és megígérte neki, hogy még aznap vele lesz az Üdvösségben. Ezek a szavak is minden idők minden Istenhez visszatérő búhösé- hez szólnak. A megtérőnek sohasem fordít hátat az Isten, hanem irgalmas Szívére öleli azt. Harmadszor Anyjához és szeretett tanítványához, Sz. Jánoshoz szólt. Máriának átadta a hűséges tanítványt és a hűséges tanítványra rábízta a Szenvedések Anyját. Minden időkre szóló szövetség ez a hűséges Krisztus-követő és az Isten Anyja között. Negyedik felkiáltása az Atyához szólt, akinek küldetését engedelmesen vállalta. Az Isten-emberben az ember feljajdult: "Én Iste
