A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
10 tában, egyházi életében teljesen egységes és egyenlő Egyház. Különbség lehet másodrangú kérdésekben, pl. a rítusok s az egyházi fegyelem tekintetében - fő az, hogy az Egyház hitbeli elemei és szervezete sértetlenül egységes maradjon. A katolikus Egyháznak ez a fentebbi az egységről vallott álláspontja. Am itt érthetetlen jelenségnek lehetünk tanúi: valamennyi nem-katolikus vallás - a legkülönfélébb egyház-fogalmat s ugyanakkor az egység szükségesvoltát hangoztatva - csak egyben egyezik meg; abban ti. hogy egyhangúan elveti a katolikusok egységes egyház-fogalmát. S ez az elvetés csaknem dogma erejével hat náluk: inkább tagadják az egyház egységét, minthogy azt az egység-fogalmat fogadják el, melyet a katolikus Egyház vall magáénak. Nem lesz talán érdektelen, ha elősorolunk néhány elméletet, mellyel ők az egyház egységét próbálják magyarázni. Egyesek csak valami lelki és láthatatlan egységet vallanak, a- melynek nem mond ellen a felekezetek szétaprózódása. Mások viszont tagadják a belső egységet s inkább egy külsőre hivatkoznak, mely valamiképpen egységbe fogja a különféle felekezeteket. Akadnak olyanok is, akik a szétszórtság és megosztottság előnyére hivatkoznak, mely szerintük a dölyfös gőgtől és meddőségtől óvja az Egyházat. A megosztottság elfogadását mutatja bizonyos anglikán köröknek ún. "ág-elmélete": a római katolikus, a keleti s az anglikán egyházak Krisztus egy igaz Egyházának tulajdonképpen három típusát, három ágát alkotják. Manapság azonban valamiképp a protestánsok közt is egyre jobban elterjedt nézet, hogy a megosztottság az Egyház lényegének mond ellen: rossz ez és bűn s épp ezért kiküszöbölendő. Általában ők is hivatkoznak valami láthatatlan, Krisztus személyében megnyilvánuló egységre s ennek - szerintük - külsőképpen is meg kell mutatkoznia. Mármost miféle ez az egység? Egyesek szerint ez a történelmi folytonosságban van: az elmúlt századok egyházainak folytatói a maiak. Mások az egységet korunk keresztényeinek hit-él- ménybeli szintézisében vélik felfedezni s ezek az Egyház egységét a felekezetek szövetségében látják megvalósíthatónak. Ismét mások az élő szervezet és a társadalmi szervezet fogalmát hozzák a vitába s a kettő közt fennálló különbséggel magyarázzák az egységet: az Egyház élő szervezet s mint minden élő, dinamikus és nagyobb különbségeket és megosztottságot mutathat, mint egy pusztán társadalmi szervezet. Ezeknek az alap-elméleteknek sokfajta változatuk van. A nehézség persze csak növekszik, amikor magyarázni kezdik a sokfajta "Egyház" szövetségének természetét, például: mi a lényege az Egy-
