A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
42 szervezet (organizmus) azért létezik a földön, hogy éljen, nem pedig azért, hogy elpusztuljon... Az emberiség a maga egészében nem más, mint egy organizmus. Kétségtelen, hogy ennek az organizmusnak megvannak a maga lét-törvényei. Az emberi ész követeli azokat. Mármost, képzelje el, hogy Isten és a lélek halhatatlansága nem léteznek (a lélek és Isten halhatatlansága összetartoznak, elválaszthatatlan egységet alkotnak). Mondja meg nekem, ebben az esetben miért élnék én erényesen, miért cselekednék jót, ha teljesen meghalok a földön? Halhatatlanság nélkül csak arról van szó, hogy eljussak a nekem kijelölt célpontba, és utánam az özönvíz. És ha így áll a dolog, miért ne fojtanám meg felebarátomat (feltéve, hogy számíthatok ügyességemre és okosságomra, hogy ne essek a törvény karmai közé), miért ne ölném meg, miért ne lopnám meg, vagy legalább is, - ha nem is ölnék, - miért ne élnék egyszerűen a mások munkájából minttökéletes egoista? Es az biztos, hogy meghalok, mindennek meg kell halnia és semmi sem marad meg! Ha így nézzük a dolgokat, egyedül csak az emberi organizmusra nem állna az általános törvényszerűség, csak ez az organizmus lenne önmaga elpusztítására szánva, és nem arra, hogy fennmaradjon és éljen. Mert mi egy olyan társadalom, melynek minden tagja kölcsönösen ellensége egymásnak? Csak szörnyű abszurditás származhatnék belőle... ...Ha a halhatatlanság nem létezne, Ön, Nikolaj Lukics, foglalkozna-e vele, írna-e leveleket, kereshetné-e azt? Ez azt jelenti, hogy Önnek nincs igaza énjével kapcsolatban, mely nem találja meg helyét a földi rendben, mert amiért Ön teremtve van, az tűi van e~ zen. Egyébként bármit írok is, semmi haszna sem származik belőle. Ne adja fel nyugtalanságát, keressen és talán találni fog. * A "Bűn és bűnhődés" és a "Karamazov testvérek" szerzőjét nem kell bemutatnunk. F. Dosztojevszkij (1821-1881) dicsősége nem hanyatlik Nyugaton. Csak hazájában hallgattak róla hosszú ideig. (Ismeretes, hogya nagy orosz regényíró több munkája a Párt által kiadott "tiltott könyvek jegyzékén" szerepelt.) • Az "olvadás" korszakában, 1954 után Dosztojevszkijt is "rehabilitálják", kiadják összes műveit tíz kötetben és előkészítik eddig még ki nem adott leveleinek gyűjteményét, mely 1959- ben jelenik meg, mint Dosztojevszkij "Levelezésének" IV. kötete (a III. kötet még 1934-ben jelent meg.) E IV. kötet 322 levele között - a regényíró feleségéhez intézett meghatóan őszinte levelein kívül • számos olyat találunk, amelyekből nyomon kísérhetjük Dosztojevszkijt utolsó nagy regényének, a "Karamazov testvérek "-nek írásában. • Az itt közölt két részlet e nagy művész vívódását és mély hitét sejteti.
