A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
33 Krisztus Urunk ezekkel a szavakkal fejezte ki apostolainak, és Egyházának küldetését: "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindennek megtartására, amit parancsoltam nektek". (Máté 28, 19.) Az Egyház felfogása a népi hagyományokról. Az emberek, akikhez a megváltás adományainak el kell jutniuk, nem egyedenkint élnek, hanem mindenütt mint egy-egy természetes közösségnek: egy-egy népnek a tagjai. Minden népnek viszont megvannak a maga jellegzetes "hagyományai". Vagyis évszázados és nemzedékről nemzedékre továbbszálló életszemlélete, gondolkozásmódja, társadalmi szokásai, ünnepei és sajátlagos művelődési értékei. A művelődési értékek közé nemcsak a költészet, meg zene- és képzőművészeti alkotások tartoznak, hanem a vallás is, annak minden külső megnyilatkozásával együtt. Ezek a hagyományos vonások adják meg minden egyes népnek a "jellemét", ezek különböztetik meg a különféle népeket egymástól. Nyilvánvaló, hogy egy-egy nép csak akkor lett "Krisztus tanítványává", amikor annak a népnek az ősi hagyományai is "keresztényekké" lettek! Az Egyház soha nem ítélte el semmiféle népnek a hagyományait, hanem ellenkezőleg: a kereszténység által új, mélyebb tartalmat adott nekik, és mintegy kiteljesült értelmet vitt beléjük. Az egyes vonásokat az Istentől kapott lélek megnyilatkozásainak fogta fel és arra iparkodott rávezetni a népeket, hogy éppen ezeket a sajátos színezetű értékeket fordítsák Isten dicsőítésére! Az első századok. Az Egyház, hosszú történelmének már a legkezdetén is, több nép hagyományos értékeit építette bele a maga életébe. A görög néptől
