A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
20 P. Béky Gellert S.J., Japán Görbe úton az üdvösségbe Hirosima egyik kerületét "Kan-on" -városnak hívják. "Kan-on" ízes, jól csengő japán szó. "Saka" (ez Buddha japán neve), az "irgalmas Ur" egyik női megtestesítőjének adták valamikor régen ezt az ékes szép nevet. Az atombomba irgalmatlan lehelete egyszerűen elsöpörte Kan-on város kis faházait a föld színéről. Még ma is Hirosima egyik legszegényebb negyedének számít. Hirosima maga szépenfejlődik; több lakosa van, mint a háború előtt (ma 400,000-en fölül). De Kan-on városban még mindig sok a barakk-lakás... V katolikus templom se volt valami gazdag. Az igazat megvallva: tavaly télig igazi temploma se volt, csak egy pár négyzetméteres "kápolnája". Vasárnap a katolikus óvodában volt a mise. Még így is alig fért be a nép. Pad, térdeplő és más felszerelési tárgy egyelőre csak a misszionárius képzeletében létezett. Mise alatt egy kis párnán térdeltek, ültek türelmesen a hívek, mint az már itt Japánban szokás. De átél elején nagy változás történt az irgalom Istennőjének protektorátusa alatt élő maroknyi keresztény életében. Igazi templomot építettek. Igaz, nem székesegyház, még csak tornya sincs. De biztató színeivel megnyugtatóan hat a japánok gyengéd kedélyvilágára. Japán, külföldi egyaránt meg van elégedve. Ez pedig hangosabb minden dicséretnél. Nagy szó az, ha van temploma Isten népének. Nemcsak az élők fohászkodnak fel benne megkönnyebbülten. Maguk a halottak is mintha bizakodóbban várnák testük-lelkük megváltását... A templom ugyanis a béke szent záloga. A megbékélésé. Megbékélés bűntől, háborútól, felebaráti összetűzéstől. Sokak szemében azonban csak nyűg a templom. Útban van. Útjainkat keresztezi, terveinket áthúzza szokatlan, komor árnyékával, mondják félig mentegetőző hanglejtéssel.
