A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
■ Simon Jóska szó nélkül szedelőzködött, mert önérzetes ember volt. Azóta sem látták a korcsmában és senki sem látott kezében kártyát. Az eset pedig négyük titka maradt. Nem mintha Jóskát nem kísértette volna az ördög újból és újból. Bizony megkísértette néha kegyetlenül, de eszébe jutott a boldogsága, amit megelégedett családi élete és munkája adott s olyat mondott az ördögnek magában, hogy az ijedtében meg sem állt a pokol legmélységesebb fenekéig. Hát ez volna Simon Jóska híres gyógyulása. „GONOSZTEVŐ DISZNÓK" Bocsánatot kérünk ezért a kevésbé irodalmi kifejezésmódért. De mivel idézünk, kénytelenekvagyunk az eredeti szöveghez hűen alkalmazkodni. Moszkvában a "politikai állami kiadóüzem" 3 millió példányban nyomatott ki egy, kitéphető lapokból álló asztali naptárt: "Kalendárium az iskolás ifjúság számára, 1959-re. " Ebben a kalendáriumban igazán sok olyasmi olvasható, ami az értelemmel megáldott embert ámulatba ejti. Nehéz volna megállapítanunk, hogy a sok bár- gyúság közül melyik érdemelné meg az első díjat. Ízelítőül egyet közlünk. A január 17-re szóló lapon ezt olvashatjuk: " A középkorban gyakran állítottak kutyákat, disznókat és teheneket bíróság elé. Az állatokat a fogházba zárták és különféle kínzásoknak vetették alá. Mindezeknek a bírósági eljárásoknak a szerzője az Egyház volt. Hiszen azt állítja, hogy az állatokat Isten teremtette, lélekkel és értelemmel ruházta fel őket, amiért is teljes mérw fékben felelősek gaztetteikért. A gonosztevő disznókat legtöbbnyire valamelyik kolostor disznóóljába költöztették át a tárgyalóteremből. A kóbor kutyákat, főleg szegény emberek kutyáit különös szigorral büntették. " A kalendárium bevezető lapján felszólítják a diákokat, hogy a tartalomra vonatkozó esetleges megjegyzéseiket küldjék be a szerkesztőségbe: Gospolitisdat, Moskau B 71, Leninskí prospect 15. Aligha akadt a diákok közt csak egynek is annyi bátorsága, hogy megírta volna a szerkesztőségnek: kíméljék meg a diákokat a bár- gyúságnak ilyen csúcsteljesítményeitől. Az azonban nem egy diák fejében felötölhetett, hogy elég gyertge lábon állhat a "tudományos a- teizmus", ha ilyen ostoba mesékhez kénytelen folyamodni. 19
