A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
45 Kedves Olvasóimat meghívom, hogy képzeletben tegyenek velem egy látogatást New Yorkban, vagy akármelyik más nagyváros telefonközpontjában. Amint ámulva nézzük a rengeteg huzal-végződést, kapcsolószerkezeteket, stb. egyszer csak, felsőbbséges oktató hangon megszólal melettünk valaki: 0, latom, hogy Önök is oda vannak ettől a sok dróttól, csavartól, kapcsolótól, jelzőlámpától, berregőktől. Pedig ezen igaz nincs mit csodálni! A város "fejlődése" hozta magával ezt a berendezést. Nagyon maradi felfogás az, amely holmi feltaláló lángeszeket, tervező mérnököket keres a berendezés mögött! Ez egyszerűen úgy lett... A város fejlődése hozta létre. New York nem volna New York, ha nem volna ez a telefonhálózata... Nos? Mit tartanánk az illetőről? Aligha mondanánk ellent neki, hanem megértő fejbólogatással ráhagynánk,hogy "úgy van,úgy van!" Bensőnkben meg részvétet éreznénk az illető iránt... Csak ugyanazt lehet tartanunk azokról, akik a "tudomány" köpenyébe burkolózva, felsőbbséges szólampuffogtatással hirdetik, hogy az idegrendszer csodálatos műremekének... nincs tervezője. Hanem az csak szerencsés véletlenek összetalálkozásának az eredménye. Az egész nem más, mint az élettelen anyagnak olyan, lépcsőzetesen fölfelé való "fejlődése", amely végül is létrehozta az embert is, a maga idegrendszerével... A magam részéről csak megértéssel, és őszinte részvéttel tudok lenni az illetők iránt. Es rájuk hagyom, hogy "úgy van, úgy van!" Legföljebb ennyit teszek még hozzá: "Kedves Barátom! Bevallom, hogy bennem nincs akkora hit, hogy ezt el tudjam hinni. Nekem sokkal könnyebb elhinnem azt, hogy az idegrendszer kifürkészhetetlenül tökéletes műremekének igenis... van Tervezője! " (’p0jyfaf(u/<j "Modern korunk és modern gondolkozásunk végzetes tévedése abban áll, hogy egyrészről mindenképpen biztosítani akarja az ész uralmát a természet felett, ugyanakkor azonban elveti a természetfeletti rend uralmát az ész felett." Jacques Mari tain. 1
