A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
37 Néteteéteh,... bin a ZíííUeanifal 10. rész Szirakúza nagy napja. 1958. szeptember 8-a, a Szűzanya születésnapja, mindörökre emlékezetes marad Szirakúza történetében. A sírás csodája óta már több rendkívüli gyógyulásnak a híre terjedt a nép között. Súlyos betegek nyerték vissza egészségüket,akik vagy elvitették magukat a szoborhoz, hogy ott könyörögjenek, vagy olyanok, akik beteg, megnyomorodott testükhöz hozzáérintettek egy-egy ruha, -gyapotdarabkát, amelybe a Szűzanya síró szobrának a könnyeit itatták fel. Az említett nap estéjén 30. 000-nél több ember szorongott a szegényes városrész szűk utcáin, Janusso-ék házának szomszédságában. Közös rózsafüzér-imádsággal akarták megtisztelni a Szűzanyát, csodás megnyilatkozása színterén. Egyszercsak a végekre szorult emberektől szájról-szájra adódik a hír, hogy az érsek jön, papsága kíséretében, hogy személyesen imádkozza elő a rózsafüzért. Nagy- nehezen szorítottak annyi helyet, hogy az érsek elérhette a házat. A szobrot már előzőleg kihozták a házból és oltárszerű állványra helyezték. A hívek meghatva nézték főpásztorukat, amint alázatosan letérdel a kis szobor előtt. Aligha imádkozták Szirakúzában a rózsafüzért akkora megilletődöttséggel és forró áhítattal, mint ezen az estén. Az érsek, a perc ihlete alatt, beszédet intézett híveihez, a rózsafüzér befejezése után. Keresetlen szavai annyira lélekből fakadtak és annyira lélekhez szóltak, hogy szinte magasabb sugallat ellenállhatatlan erejével hatottak az összes jelenlevőkre. Gondolatai annyira szólnak minekünk is, hogy érdemes figyelemmel végigolvasnunk az alábbi szemelvényeket, sőt mérhetetlen hasznunkra lesz, ha kissé elmélkedünk is fölöttük. Vagyis megkérdezzük magunktól, hogy a főpásztor szavai útján nem nekünk üzen-e a Szűzanya! Mert az érsek valójában csak szavakba foglalja azt, amit a
