A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
21 "Lelkiatyám, R Pro...” Miguel Pardinas S.J. emlékezését lejegyezte Páter Pro házunkban. 2. rész Cser László S.J. Gyermekkoromban a legvéresebb viharokat szélcsend váltotta fel. De éppen az az idő engedett módot arra, hogy Mexikó népe rádöbbenjen arra, milyen helyzetbe jutott. Az üldözés rövid szünete alkalmat adott a munkátlan csőcseléknek, mely a kormány eszközévé vált a vérengzés alatt - hogy'rablóbandákba verődve szabadon fosztogasson. Mégis, mikor intézetbe kerültem, iskolánk újra felszerelhette házikápolnáját és rendszeresen járhattunk misére. Ez a szélcsend a vallási lelkesedés ideje volt. 1924 októberében volt Nemzeti Eucharisztikus Kongresszusunk, mely Mexikót új lélekkel és harcikedvvel töltötte el az ősi hitért. Obregon kormánya nem nézte jószemmel a készületeket és bár nyíltan nem tiltakozott az ünnepségek ellen, a rendőrség azért nem egy esetben okozott zavart. A lelkesedés azonban nem ismert akadályt. Emlékszem, a vidékről beláthatatlan tömeg tódult városunkba; a körmeneten arisztokrata hölgyek mezitláb, töviskoszorúval homlokukon mentek a bazilika felé: mindenki hitet akart vallani és engesztelést nyújtani a szomorú múltért. Hogy az ünnepségek központjában a guadelupei Szent Szűz bazilikája állt, két okból volt természetszerű. Az első: ha meg akarnám határozni hazám lelkiségének legsajátosabb vonását, azt mondhatnám, hogy a Szent Szűz egészen különleges tisztelete az. 1531-ben a Szent Szűz megjelent egy egyszerű indiánnak és püspökéhez küldte, mondja meg neki: ezen a helyen, a várostól mintegy fél órás autótávolságra lévő dombon szentélyt kíván tiszteletére. A püspök bizalmatlanul fogadta az indiánt, mert olyan álomba való csodálatos dolgokról beszélt, hogy hihetetlennek látszott. Az indián elpanaszolta sikertelenségét a Szent Szűznek, mondva, hogy & püspök jelet kíván, mely csalhatatlanul igazolja megjelenésének hitelessé
