A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
II Lyonban és környékén ismerik Carrel orvosi nevét. De később, a Rockefeller Intézetben végzett kutatásai világhírűvé teszik és 1912- ben megkapja az orvosi Nobel-díjat. (Nálunk 1935-ben megjelent műve, az "ismeretlen ember" tette ismertté nevét.) A "Lourdes-i utazásiban írja le életének sorsdöntő élményét. Ebben a könyvben Lerrac-nak nevezi magát (az ő neve megfordítva) és Marie Ferrand nevet adja Marie Bailly-nak. Carrel a tudományos lelkiismeretesség, a becsületesség és őszinte igazságkeresés megtestesülése, de hitetlen még. "Dr. Lerrac annak előtte mindig következetesen elutasította a gondolatot, hogy tanulmányozza azt, ami a Lourdes-i barlangban történik. De miért ne kísérelné meg? Ha csak képzeletbeli gyógyulások vannak, túlságosan sok időt úgysem veszít. Ha meg netalán lenne valamilyen valóságos eredmény, bármilyen okból fakadó tény, ha ezt valóban tudományos módon megállapítaná, igen jelentős érdeklődésre tarthatna számot. Ha pedig sarlatánságokra vagy tévedésekre jönne rá, akkor is megvan a joga, hogy felhívja rájuk a figyelmet. De ha, a lehetetlent feltételezve, a tények mégis valóságosak volnának, akkor valami roppant érdekes dolognak lenne tanúja, ami igen komoly dolgok nyitjára vezetné. " 1903. május 26. - Zarándok-vonaton vagyunk. Lerrac injekciókat ad a betegeknek. Abbé Pierre egy súlyosan beteg leányra hívja fel a figyelmét. Lerrac kikérdezi a lányt betegsége felől. Marie Ferrand tbc-s szülőktől származott. Tüdőtuberkolózisából már kigyógyult, és most súlyos tbc-s eredetű hashártyagyulladással utazik Lourdes- ba. Lerrac többször megvizsgálja, feljegyzi a vizsgálat eredményeit. A Lourdes-ba való megérkezés után is állandóan szemmel kíséri. Marie állapota egyre súlyosabb, már szinte agonizál, amikor a grot- tához viszik. - Május 28. két óra harminc perc - két óra negyven perc. - "Az orvos szeme állandóan a betegén volt. Egyszer csak úgy tűnt föl neki, mintha az arca megváltozott volna, mintha nem lenne annyira sápadt. Csak afféle képzelődés? Pedig a mai napig soha sem voltak hallucinációim. Odament a beteghez, megszámlálta érverését és azt mondta egy mellette álló orvosnak: a lélegzése lassúbb. A másik így felelt: halálán van. Lerrac nem szólt többet. Ott, előtte játszódott le a beteg állapotában való gyors és szemmel látható javulás. Valamilyen folyamat tehát megindult... A korlátra támaszkodva minden erejét megfeszítve figyelte Marie Fer- rand-t. A beteg arca tovább változott, szemét állandóan a barlangra
