A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
Az ifjúság megnyerése A Párt elsőrendű célkitűzése az, hogy a tanulóifjúságot megnyerje. Semmi fáradságot, vagy pénzt nem kímélnek ezért. Főleg a vitacsoportok, vagy tanuló-körök alakítása, vagy megfertőzése révén érik el céljukat. Jóidéig szóba sem hozzák a kommunista eszméket, hanem csak arra törekednek, hogy népszerű dolgokkal megnyerjék tanulótársaik bizalmát. Azonosítják magukat az elnyomott osztályok érdekeivel, és a társadalmi reformok megvalósítását sürgetik. Mindebben ügyesen felhasználják az ifjúság idealizmusát és forradalmi beállítottságát. A társadalmi bajok, amelyek ellen fellázítják az ifjúság igazságérzetét, valóságosak, egyáltalán nem kitalált dolgok. Könnyű tehát azokat az ifjúság szeme elé állítaniuk, s megnyerni ő- ket a nagyszerű társadalmi reformtörekvésnek, amelyről elhitetik, hogy az valóban szívén fekszik a kommunista pártnak, sőt senki más nem is törődik az elnyomottak megsegítésével. Azt természetesen bölcsen elhallgatják, hogy a társadalmi reformot csak saját hatalomra jutásuk ugródeszkájának akarják felhasználni, s miután a hatalmat megszerezték, még nagyobb nyomorba fogják dönteni a zsarnoki módon kiszipolyozott nemzeteket. De ki csatlakozna hozzájuk, ha nem báránybőrben közelítenék meg áldozataikat, hanem teljes undoksá- gukban mutatkoznának be a világ ifjúsága előtt? Nagy vonzóerővel rendelkezik a kommunista párt a világ ifjúsága előtt azért is, mert egy világ-szervezetként mutatkozik be, mégpedig nemzetközi szervezetként, amelynek világos célkitűzései vannak, tudja, hogy mit akar elérni és hogy miként lehet a célba jutni. Egy ilyen világszervezethez való hozzátartozás az erő érzetével tölti el a tagokat, ez pedig lélektanilag mindig jelentős tényező volt, de különösképpen az manapság, amikor oly sokan szenvednek az egyedüllét, a sehová-sem-tartozás érzetétől. Azt, hogy a "nemzetközi" kommunizmus cégére csak az orosz, vagy szláv világuralmi törekvéseket leplezi, csak azután ismerik fel, amikor már az egyes nemzetek feladták nemzeti szabadságukat, cserében a Szovjettől kapott katonai segítségért. A kommunizmus a teljes embert kívánja, azért ellátja tagjait a materialista világszemlélettel, életbölcselettel, amely a vallás helyét igyekszik elfoglalni és irányítani akarja az egyén minden életmegnyilvánulását. Azok számára, akiknek nincs komoly vallási felfogásuk, nagyon jól jön ez a kommunista világszemlélet, mert azzal kecsegteti őket, hogy kielégíti lelki szomjúságukat, amit az igazi vallás hiánya okoz. Ez magyarázza meg, hogy miért foglalhatja el a Párt az Isten helyét egyesek lelkében, s miért élnek-halnak néhánvan 20
