A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
II P. Beky Gellert S.J., Japán A titokzatos ország II. rész Hát ti kinek tartotok engem? - fordul most az Egyház saját híveihez. Egyesek Isten angyalának, az utolsó idők apokaliptikus halállovasának. Mások a kultúra és a vallás őrének. Vannak, akik főképp a hierarchiát látják benne: a pápával, a bíborban járó kardinálisokkal, a fejedelmi föllépésű püspökökkel, tisztességes és okos papokkal. Az Egyház a papok szervezete, vallásos világszövetség, az erkölcsök védelmező bástyája, az igazság mozdíthatatlan oszlopa, gondolják sokan. Az egyház az, amely keresztel, esket, halálra előkészít és végül eltemet. Ki ezt becsüli benne, ki azt. Így beszélnek és gondolkodnak a katolikusok. Még a jobbak se igen látnak benne mást egy zseniálisan megszervezett világvallásnál. Az ünnepi harangzúgás, a liturgia tarka szűrei, az énekek mennyei varázsa, az ünnepek fölemelő boldogsága, a statisztikák kábító mámora, a szentségek titokzatos vonzóereje, egyszóval az egyházi élet külső áramlása az, a- mire az átlag katolikus gondol, ha az Egyházról hall. Ez mind igaz. De az Egyház ennél végtelenül több. Már az ellenség zűrzavaros vádjaiból arra lehet következtetni, hogy az Egyház valami egészen rendkívüli jelenség a történelemben. Vagy a legnagyobb abszurdum, mondja Chesterton szellemesen, vagy ha nem, akkor emberfölötti s ezért természetfölötti intézmény. Abszurdum azonban nem .lehet, különben nem állna fenn immár kétezer éve. Tehát természetfölötti, vagyis isteni. Ilyen és hasonló meggondolások vezették a nagy angol publicistát és regényírót a katolikus Egyházba. Ha meg akarjuk tudni, ki is az angol királynő(hogy csak egy köny- nyű példát vegyünk), nem ellenségeit fogjuk megkérdezni élete felől, mert azok túloznak és elfogultak. Még csak az se elég, ha néhány hűséges alattvalót kifaggatunk, mert ők is csak azt tudják mondani, amit másoktól hallottak, vagy amit az újságból olvastak. Ki hát a legilletékesebb ebben a kérdésben? A királynő anyja? - királyi férje? - bizalmas barátnői? - miniszterei, - vagy beavatott hívei?Vagy nem lenne jobb magához a királynőhöz fordulnunk feleletért? Mégis
