A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
9 Szenvedő lelkek Smet Eugénia hétéves korában ugyanolyan virgonc, élénk, játékos kislány volt, mint minden más kislány abban a korban. Pajtásaival vígan kergetőzőtt édesapja kertjében. Ám egyszerre csak megállt, mintha valami gondolat hirtelenül a földhöz szögezte volna a lábát.- Tudjátok, hogy mire gondolok? - kérdezte köréje gyűlt kis pajtásaitól. - Ha valaki közülünk egy tüzes börtönben volna, és mi többiek egyetlen szóval kiszabadíthatnánk onnan, nem mondanánk-e ki azonnal azt a szót? Nos, nagyon sok lélek van a tisztítótűz börtönében. Maga a jó Isten, aki kénytelen őket így megbüntetni, arra vár, hogy mi kis imádsággal kiszabadítsuk őket, és mi mégse tesszük meg! A kis Eugénia később egész életét a tisztítótűzben szenvedő lelkek segítségére szentelte. Mint a Gondviselésről nevezett Mária a- nya, Vianney Sz. János buzdítására, megalapította a "Tisztítótűzben szenvedő lelkek segítőinek" társulatát. A szerzetesrend jelszava ez: "imádkozni, szeretni és szenvedni azok kiszabadulásáért, akik a tisztulás helyén szenvednek". Mária anya hősi fokon valósította meg ezt a jelszót. Boldoggáava- tási pőre folyamatban van, és minden jel szerint rövid időn belül példaképünkként tisztelhetjük majd oltárainkon. Halottak napján ébredjünk tudatára annak, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek megsegítése igazán káto 1 ikus gondolat és gyakorlat. Valamennyien magunkévá tehetjük a kis Smet Eugénia, a későbbi Mária anya fentebb említett jelszavát! Imádkozzunk a szenvedő lelkekért! Ők nem tehetnek semmit önmagukért, mi viszont könnyűszerrel válogathatunk össze néhány, búcsúval ellátott röpimát, amelyet többször is elmondhatunk napjában.
