A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
4 Ősszüleink bukásától kezdve a mai napig állandóan folyik a sötétség szívós harca a világosság ellen, a sátán országának hadakozása Isten országa ellen. A hazugság diadala A sátán a "hazugság atyja" (János 8, 44) és maga a megtestesült gonoszság. Nem képes sem igazmondásra, sem bármi jónak a művelésére. Ezért nincs is más módszere a lelkek tőrbecsalására, mint a hazugság és gonoszság. Napjainkban valósággal diadalt ül a hazugság. Mivel az ember a természet legmélyén sóvárog az igazságra, jóságra, boldogságra és békére, azért a sátán ezeket a szent eszményeket iparkodik tökéletesen a visszájukra fordítani. És sikerül neki! Soha annyit nem emlegették még a szabadságot, tudományt, demokráciát, imperializmust, műveltséget, haladást, békét, stb. mint napjainkban. De a szavak pontosan annak az ellenkezőjét jelentik, mint amit értenünk kellene rajtuk. Innen van, hogy az emberek teljesen megzavarodnak, nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, a hasznosat az ártalmastól, a szükségeset a haszontalantól. A hazugság legvégső elemzésben csak eszköz, amelynek mozgatója a gonoszság. Mert a hazugság mesterei végre is mit akarnak elérni? Azt, hogy az embereket félrevezessék, észrevétlenül bűnös utakra térítsék, elérjék bennük Istentörvényeinek a semmibevevését. Istent nemcsak nyílt káromlással lehet megbántani! Korunkban az Isten ellen lázongó sátáni gonoszság nemcsak a kommunisták Isten-káromlásaiban, Krisztus gányolásában vagy gyalázásábán, az Egyház támadásában, a püspökök és papok ellen folytatott irtóhadjáratban nyilatkozik meg. Kevésbé eró'szakos, de nem kevésbé hatékony módon fejti ki lélekmérgezését a "sajtószabadság" és a "művészet" köpenyébe burkolózva. Hogy más példáktól eltekintsünk, csak utalunk arra, hogy az Egyesült Államok serdülő ifjúsága körében ijesztő méretekben, valóságos ragályként terjed az erkölcsi szabadosság, a lopás, gyilkosság, a szülői és hatósági tekintély semmibevevése, a kiábrándultság minden nemesebb eszményből. Miért? Mert a sajtó terén szabadon kalózkodhatnak a legalábbvaló lélekkufárok. Az a fajtalanság pedig, amely a francia "film-művészet" termékeiben végzi a lélekrombolást világszerte, arcátlanságával páratlanul áll a világtörténelemben.