A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
14 szeretetét bebizonyítja azáltal, hogy hasonló erényekre igyekszik szert tenni. 43. Ez a szeretetreméltó Szív uralkodni fog a sátán ellenére is.. Be ezzel nem elégszik meg. Nagyobb szándékai is vannak. Ezeket csak az ő mindenhatósága tudja végrehajtani, amely mindent megtehet, amit akar. "...különlegesen megtisztelő hely illeti meg azok között, akik ezt a kiváló vallási áhítatot előmozdították, Alacoque Szent Margitot, aki lángoló odaadásával és Boldog de la Colombiére Kolos segítségével, aki maga is ez áhitat kiváló művelője volt, elérte • a hívek nem kis csodd- latára - hogy ez az áj tatosság végső formát,és a szeretet és engesztelés sajátos gyakorlatainak hozzáadásával a többi keresztény ájtatosságtól megkülönböztetést nyert. (V.ö.Miserentissimus Redemptor körlevéllel.) Ez a visszapillantás arra a korra, melyben ez a Jézus Szíve-tisztelet növekedésnek indult, számunkra elég lesz, hogy teljesen megértsük: csodálatos elterjedése abból eredt, hogy a keresztény vallás természetének tökéletesen megfelel, mely vallás t.i. a szeretet vallása. Nem szabad tehát azt mondanunk, hogy ez az áj tatosság akkor vette kezdetét, amikor Isten magánkinyilatkoztatásban felfedte azt, vagy hogy ez a tisztelet egyszerre és hirtelenül indult el az Egyházban. Ez a tisztelet sokkal inkább abból az élő hitből és buzgó áhítatból virágzott ki, melytől áthatva különleges isteni kegyelmekkel megáldott emberek vonzódást éreztek Megváltónk imádására és sebei iránt, mintegy végtelen szeretetének ama tanúbizonyságai iránt, melyek a lelkeket a legtökéletesebben meghatják.Éppen ezért nyilvánvaló, hogy a Szent Margitnak adott k i n y i I a t ko z tatá s semmi újat nem hozott a ka to I i ku s tanban. Jelentősége abban áll, hogy az Úr Jézus, Szent séges Szívére mutatva, rendkívüli és különleges módon fel akarta hívni az emberek figyelmét az emberi nemen könyörülő isteni szeretetre, hogy azt szemléljék és tiszteljék. Krisztus ugyanis ebben a kinyilatkoztatásban Szívét kifejezetten és ismételten úgy jelölte meg, mint jelképet, mely az embereket szeretetének megismerésére és elismerésére fogja rábírni, és ugyanakkor azt jeléül és zálogául adta meg irgalmának és azoknak a kegyelmeknek, amelyekre mostani időnkben az Egyháznak szüksége van." (XII. Pius - Haurietis Aquas)
