A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-07-01 / 7. szám

Szerelmem, fizess szegény rabszolgádért és tedd jóvá a rosszat, a- mit elkövettem. Fordítsd azt a Te dicsőségedre, felebarátaim épülésére, lelkem üdvére!" Így gyakran botlásaink is nagy hasznunkra válnak, mert megaláznak, megtanítanak minket arra, mik vagyunk, és mennyire hasznos nekünk, ha semmiségünk örvényébe rejtőzünk. De az önszeretet mindenütt szerepelni akar, azt kívánja, hogy megtapsolják, szeressék, szívesen fogadják, erről a tanításról hallani sem akar, még kevésbé akarja azt megérteni. De ne vitatkozzunk vele, mert hiszen az okoskodás táplálja és hizlalja. Végül, kedves Nővérem,törekedjünk arra,hogy legalább egyet tanuljunk meg ebből: viseljük jól keresztünket, szeretettel, hallgatagon. Mert igen értékes kincs a kereszt, titokban kell azt tartani, hogy el ne rabolják tőlünk.

31. És hogy örökké megmaradjunk ebben az isteni Szívben, kiváló szeretettel kell Őt szeretnünk. Ó az egyetlen, akire szívünknek szüksége van. Szívünket pedig szépen arra kell szoktatnunk, hogy minden mást megvessen és elfeledjen.

Értsük meg, mennyit haladnak előre azok a lelkek, akiket meghív arra, hogy önmagukból tökéletesen kivetkőzzenek és önmagukról lemondjanak. De hűségesen feleljenek is meg ennek mindenben. Haljanak meg énük minden vágyának, kielégítésének, kiváncsiságának. Ne térjenek minduntalan vissza önmagukra. Engedjék, hogy ez az isteni Kormányos szerető Szívének biztos bárkájában vigye őket. E- zért felszólítom Önt, adományozza Neki teljesen egész testi és lelki valóját, mindent, amit tehet vagy tett. Így, miután mindent megtisztított és felemésztett, ami nem tetszik Neki, rendelkezzék szent tetszése szerint. Ó rendszerint megkívánja ezt barátaitól, azt hiszem, Ön is ezek közé tartozik. Megkívánja azért, hogy miután ők mindent fenntartás nélkül neki adtak, drága kincseivel meggazdagíthassa őket.

32. Ezért, nézd kedves Testvérem, ne kényeztesd magadat, nem elégszik meg Ó közepes eredménnyel. Hogy megmondjam az igazságot Neked: sem békét, sem nyugalmat nem találsz mindaddig, mig Magadat teljesen Istennek nem szenteled.

33. Továbbá, ami a fájdalmat illeti, melyet az Isten szolgálatában tanúsított lanyha élet felett érez, úgy látszik nekem, ezt a gondolatot kell Önnel közölnöm: Emiatt egyáltalában ne jöjjön zavarba. Ahhoz, hogy elégtételt adjon érte, egyetlen egyet kell tennie: egyesüljön minden tettében a mi Urunk Jézus Krisztus szent Szívével. Először, hogy megszerezze a lelkületet, végül pedig, hogy elégtételt nyújtson. Így például, ha nem tudja, hogyan töltse ki az imádság idejét, elégedjék meg azzal, hogy felajánlja azt az imát, melyet Üdvö