A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
átlagban 30 centet ad évente a missziókra, míg ugyanakkor egy protestáns $ 2. 40-et!Tehát nyolcszor nagylelkűbb a katolikusnál!(195 8- as adat!) Ugyanezt bizonyítja egy másik tény is. Öt év alatt: 1953-58- ig 40 %-kal emelkedett az egy hívó'reesó'adakozás mennyisége a protestánsoknál. Ez nem magyarázható meg pusztán a pénz elértéktelenedésével, vagy a fizetések emelkedésével, mert nyolcszor felülmúlja az árak emelkedését és négyszer több a fizetésemelés arányánál! (Ne feledjük, hogy ugyanakkor sok katolikus ma is ugyanannyit ad, mint nemcsak 5, hanem 25 évvel ezelőtt adott!) A magyarázatot az a protestáns mozgalom adja meg, amely szinte minden felekezetben megindult, és amelynek keretében kifejtik nekik az ősi keresztény felfogást, hogy minden ember csak "sáfárja”, kezelője a neki juttatott vagyonnak és szó sincs arról, hogy "jogában" áll azt tetszése szerint elkölteni, hanem annál inkább kötelessége, hogy vagyonát Istennek tetsző módon használja fel. Magától értetődik, hogy ez a tanítás a katolikusokra nemkevésbé érvényes, mint a protestánsokra! Gyakorlati szempontok Ahhoz, hogy valaki megítélje, vájjon megüti-e a jó zsidó mértékét, aki jövedelmének tizedét adta Istennek, számítsa ki, hogv menynyi a keresete egy évben, az adólevonások előtt. Utána adja össze, hogy családjával együtt (ha ő az egyedüli családfenntartó egyén) mennyit adott a múlt évben a templomi gyűjtésekre, a katolikus iskola fenntartására, a katolikus és egyéb szeretet- akciókra, a missziókra, az egyéb egyházi intézmények fenntartására, a lelki életet tápláló és fejlesztő katolikus könyvekre, füzetekre, folyóiratokra és hetilapokra. Szorozza meg ezt tízzel, azaz egyszerűen írjon egy nullát utána. Ha az így kapott összeg kevesebb évi kereseténél, akkor az ószövetségi zsidó felülmúlta őt a nagylelkűségben és kötelességtudásban. Ha viszont a végösszeg nagyobb évi jövedelménél, akkor már jó keresztényhez méltó módon, felülmúlta az Ószövetség mértékét, de még mindig kétes, hogy megütötte-e az evangéliumi szegény asszony mértékét, aki "mindenét odaadta", a- mije csak volt. Ha valaki úgy gondolja, hogy nyomorúságos anyagi helyzete miatt képtelen keresetének tizedét visszaadni Istennek, azt ajánljuk neki, hogy próbálja meg legalább egy évig "szaván fogni az Istent". Első gondja tehát ne saját nyomorúsága legyen, hanem az Isten ügyének szolgálata, és jövedelmének első tizedét mindig adja oda Isten országának céljaira. Istent nem fogja felülmúlni nagylelkűségben! Na8
