A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-07-01 / 7. szám

5

talmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre. Hiszen ezt olvassuk az Irásban:Bőségesen adakozik a szegényeknek, nagylelkűsége örökké megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyérrel is tartja, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését, hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt. Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt nagy hálálkodásra fakaszt. Ha kitartó tok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmeskedve megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fennálló közösséget. Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékaiért."

(2. Kor. 9, 5-15.)

/ r

Maga az Ur Jézus is figyelmeztet arra, hogy sokkal nagyobb gondunk legyen Isten országának szükségleteire, mint saját földi jólétünkre, mert ha mi szívünkön viseljük az O országának sorsát, ő is gondoskodni fog a mi anyagi javainkról:"Ne aggódjatok megélhetésiek miatt, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, sem testetek miatt, hogy mibe öltözzetek... Mindezt a pogányok keresik. Hiszen tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségtek van. Ti keressétek elsősorban isten országát, s annak igazságát, és ezeket is mind megkapjátok. " (Máté 6, 25-34.)

Nem akarja azonban az Ur Jézus, hogy szinte az anyagias üzleti számítás vezessen minket kötelességszerű adakozásunkban, és azért figyelmünket ismételten annak mennyei jutalmára irányítja. Ezt láttuk már a sáfárról szóló példabeszédben, a mennyei kincsek gyűjtésére vonatkozó buzdításban, és az utolsó ítélet leírásában is. De ha figyelemmel olvasgatjuk a Szentírást, még sok más helyen is találkozunk majd erre való utalással.

Mennyit adjunk?

Az Ószövetségben Isten világosan megszabta mindenki számára, hogy jövedelmének tizedrészét kell beszolgáltatnia a templom és a papság számára, valamint a jótékonysági célokra. Az Újszövetségben a rideg számítás helyébe a szeretet és a nagylelkűség szelleme lépett. Gyakorlati szempontból még ezerötszáz évig fennmaradt u- gyan a tized-rendszer is (egészen a protestantizmusig), de már az őskeresztények példájából látjuk, hogy sokan messze túlszárnyalták ezt nagylelkűségükben, és egész vagyonukat eladták és árát az apostolok rendelkezésére bocsátották.