A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
Kerekeken szá HA DÉDAPÁNK halottaiból felébredne, és elvinnó'k akár Anglia, akár Olaszország, Japán, vagy az Egyesült Államok valamelyik főbb útvonalára, valószínűleg újból halálra rémülne a mai autóközlekedés láttára. A legutóbbi 50 esztendő alatt odáig jutottunk, hogy ma Angliában minden nyolcadik, a "szegény" Olaszországban minden 14., Ausztráliában minden ötödik, az Egyesült Államokban minden harmadik embernek van autója. Pedig csak a személyszállító "kiskocsikat vesszük tekintetbe. Ha az autóbuszokat és a teherkocsikat is számba vennénk, az arány még megdöbbentőbb lenne. Az autó, mint technikai vívmány,kétségtelenül nagyszerű alkotás, • és a legtöbb államban mind az utazás, mind a teherszállítás szempontjából pótolhatatlan szolgálatokat tesz. Am egy-egy új technikai vívmány, minden előnye mellett, új veszélyek és visszaélések lehetőségeit nyitja meg. A felelőtlen autóvezetők mind a saját, mind mások életének, vagy legalábbis testi épségének, mind mások anyagi javainak állandó veszélyeztetői. / Az Egyesült Államokban évente majdnem negyvenezer ember veszti életét, átlag 130. 000 egyén lesz kisebb-nagyobb mértékben nyomorékká, és másfélmillió ember szenved átmeneti sérüléseket autóbalesetek következtében. Pedig az autóbalesetek viszonylagos száma éppen az Egyesült Államokban a legkisebb az egész világon. Vegyük pl. a halálragázolt gyalogosok számát. Az Egyesült Államokban minden egy millió autóra évi 129 halálos gázolás esik. Japánban viszont egy millió autóra évi 2350, Olaszországban 1270 halálos gázolás jut. Nem csoda, hogy minden államban újabb és újabb rendszabályokkal kísérlik meg a balesetek számának csökkentését. Általában, sajnos, jelentéktelen sikerrel. Mert a balesetek száma az Egyesült Államokat és Írországot kivéve, mindenütt fölfelé megy ! Ezen a helyzeten csak az segíthet, ha az autóvezetők ráébrednek súlyos lelkiismereti felelősségükre. Vagyis felfogják azt, amit
