A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
Békés ''együttélés'' A kommunista ravaszságra és "kígyó-okosságra" jellemző a "békés együttélésre" vonatkozó törekvésük, amelyet már 1928-ban elkezdtek. Douglas Hyde leírja, hogy azelőtt az angliai kommunisták állandóan támadták a balszélső szocialista vezetőket. Mikor jött a Párt utasítása, hogy barátságot kell kötniük velük, semmi kedvük sem volt ehhez. A Párt azonban megmagyarázta nekik, hogy "szükség van erre a kézfogásra ahhoz, hogy később majd torkonragad- hassák a szocialistákat." Ez már meggyőzte őket, és hamarosan létrejött a "barátság". Ezt a szólamot azóta is sokat hallotta hangoztatni, amikor arra volt szükség, hogy a kommunisták egy időre szövetséget kössenek más szervezetekkel és népekkel. Ez a vágy rejtőzik a kommunista béke törekvések mögött is. A kommunisták valóban véget akarnak vetni a hideg-háborúnak és egy időre barátságot szeretnének kötni azokkal az államokkal, amelyeket később torkon akarnak ragadni. Akadnak is bőven gyanútlan áldozatok, akik lelkesen szorongatják a feléjük nyújtott kezet, és nem is gondolnak arra, hogy ugyanez a kéz hamarosan a torkukat fogja szorongatni. A kommunisták meg vannak győződve arról, hogy ez a módszer eredményre fog vezetni, és lépésről-lépésre meghódítják majd Latin-Amerikát, Ázsiát és Afrikát és végül térdrekényszerítikaz Egyesült Államokat is. Főleg Latin-Amerikában remélnek gyors győzelmet, mert ott már alaposan megfertőzték az ifjúságot és az ifjúság nevelőit. (Erről külön cikkben fogunk beszámolni.) Most rajtunk a sor! A kommunisták nagyon is tudatában vannak annak, hogy a világon egyetlen komoly ellenfelük van csak, éspedig a katolikus Egyház. A nyugati kapitalizmust sakkban tudják tartani, Róma ellen azonban még keresik a fegyvert. "Róma a vallás szolgálatába állítja az ösz- szes nemzetek propagandistáit, akik sokkal tapasztaltabbak, minta mieink, s így a győzelem kétséges és a harc még hosszú lesz" - jelentette ki saját kifejezésmódja szerint egy szovjet politikus. Rajtunk áll tehát, hogy megrövidítsük ennek a küzdelemnek az i- dejét és minél előbb bekövetkezzék a katolikus Egyház amúgy is kétségtelen győzelme. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy mi katolikusok ugyanolyan lelkesedéssel és áldozatkészséggel szolgáljuk Krisztust, mint ahogy a kommunisták szolgálják a Sátánt megtestesítő Pártot. 1. Mutatkozzék meg nálunk is ez a buzgóság abban, hogy minden kedvező alkalmat felhasználunk a katolikus 22
