A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
Molnár Béni, az etető ott ült a fa árnyékában. Halálsápadt volt. Szája széle fehér és remegett. Látszott, hogy meg van rendülve.- Soha ez meg nem esett velem. Tizenkét éve etetek... Én vagyok a felelős érte...- De hát miért volnál felelős? - mondja neki a pap. - Baleset volt az egész.- De az én kezem alatt történt. Ezt nem bírom elviselni! Marosa ezt sohasem fogja megbocsátani nekem. Se a falu. Még a dédunokák is azt fogják mondani gyerekeiknek, mikor a múltról beszélgetnek: A Béni keze alatt vesztette el Dorka Marosa a jobb karját. Ebbe bele kell bolondulni! TÖBBET nem is ment fel a dobra. Se most, se azután. Bénire rájött a búskomorság. Éjszaka is vad sikítozásra ébredt, olyan élénk volt az álma. Hiába mondta neki Marosa is, mikor hazakerült a kórházból, hogy ne eméssze magát. Mükarja van. Meg lesz vele nagyon jól. Nem tehet róla Béni, hogy így történt. De Béni állapota mind rosszabb lett. A végén be kellett vinni az elmegyógyintézetbe. A lőcsfalvi pap számára Béni örök rejtély maradt. Ismerte sur- bankó gyerek korától. Mindig elütött a többi legénytől. Magabiztos, hetyke legény volt. Nem nősült meg, mert egy lány sem volt hozzá való a hét határban. Jó munkás volt. Pontos. Önérzete volt a munkájában. Annak csak jónak lehetett lenni. Ha valami hibát csinált, napokig nem lehetett vele beszélni. Gazdája becsülte. Mondogatta is: Nagy Béniben a felelősség érzete. Papja azonban jobban tudta. Béni viselt dolgait az egész falu ismerte. Mikor 23 éves volt, már etető lett a kepésbandában. Míg a másik gépnél naponta 80-90 mázsát vertek el, az ő gépjénél 120-13Ö mázsa volt az átlag. Tudta adni a gépnek. Abban az időben sokat beszéltek róla, hogy Béni jegyben jár. Pe- dignem úgy volt. Faragó'Kati hirtelen eltűnt a faluból. Felment Pestre. Kevesen tudták először, hogy miért. De kitudódott később, mikor a kis gyerek Kati nagyanyjához került a faluba. Béni jól keresett, de Katinak tovább kellett szolgálni, hogy a gyerekre jusson valami. Ha szóba került, Béni elütötte a dolgot valami tréfafélével. - Az Ü baja, nem az enyém - mondta. - Sohasem volt szándékomban elvenni a Katit, csak áltattam, hogy kedvemre tegyen - somolygott a bajusza alatt. A lőcsfalvi pap tudta ezt nagyon jól. 18 A Szív
