A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-04-01 / 4. szám

törést, ha valaki figyelmeztet bennünket a zátonyokra. S vájjon ki tagadná, hogy a nemi életet joggal hasonlítjuk az aknamezőhöz, vagy a zátonyos tengerhez? Mit mondanánk arról a vezetőről, aki az akna­mező határáig nagy körültekintéssel kísérne minket, de azután ott­hagyna és azt mondaná: "Na, most már menjen ahogy jónak látja!" Az ilyen vezetőhöz hasonlítható az a szülő, vagy nevelő, aki az é- let minden egyéb területére felkészíti a gyermeket, csak a nemi i- rányítást hagyja a véletlenre, mondván, hogy "azt majd úgyis meg­tanulja magától. " A nemi felvilágosítás szükségességét illető kérdésnek manapság úgyis csak elméleti jelentősége van. A felvilágosítással ugyanis mint ténnyel kell számolni. A gyermek, akár keresi az alkalmat, akár nem, s akár akarják a szülők, akár nem, szembe kerül ezekkel a kérdésekkel. A mai közélet nemi túlfűtöttsége gondoskodik erről. Heinz Hunger szerint az általa kivizsgált esetekben mind a fiúknak, mind a leányoknak 70 százaléka már 13 éves kora előtt megszerezte első ismereteit a felnőttek nemi életére vonatkozólag. (Das Sexual­wissen der Jugend, München, 1954.) S MILYEN FORRÁSBÓL jött a legtöbb fiatal számára ez az isme­ret? Az idevonatkozó kutatások azt mutatják, hogy az esetek kb. 85 %-ában a gyermek nem a kellő forrásból kapta a felvilágosítást, ha­nem az "utcáról". Utcán itt az un. "barátokat", könyveket, hirdeté­seket és filmeket értjük. Hogy az ilyen felvilágosításnak milyen a hatása, annak szemlél­tetésére csak két levélrészletet idézünk. Az első egy 15 éves leány lelkiállapotát mutatja, miután barátnője "felvilágosította": "... a beszélgetés után úgy éreztem, hogy egy világ omlott össze bennem. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy a gyermeket ilyen piszkos módon foganja az anyja. Miért mondták nekünk mindig az iskolában, hogy minden kis kihágás a 6. parancs ellen halálos bűn, mikor a fel­nőttek állandóan ilyen piszkos dolgokat tesznek. Végkép nem ismerem ki magamat. Kihez forduljak? Szüléimét megvetem, tanáraimban is elvesztettem bizalmamat. Az Istenre is haragszom. Én sokkal szebb módot gondoltam volna ki az emberi nem fönnmaradásának biztosí­tására. Miért nem szaporodnak az emberek úgy, mint pl. a növé­nyek? Miért kell az embernek szülei disznólkodásából születnie?. .." Egy 15 éves fiú pedig így ír: "Atya! Igaz-e az, hogy édesapám és édesanyám olyan csúnya dolgokat tesznek egymással, mint barátaim mondják? Három hónap óta minden nap hosszabb időre megyek a ká­polnába és azért imádkozom, hogy ne legyen igaz, mert ha ez igaz lenne, nem tudnék többé édesapámnak és édesanyámnak szemébe nézni." 10 A Szív

Next

/
Oldalképek
Tartalom