A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
... olyan lánéfolyamat indul meg, amelyhez hasonlítva a hidrogén- bomba hatása is eltörpüli Mindenki... de mindenki a Szívről beszélne a magyarok között az egész világon. (Mind az öt világrészen vannak Olvasói a Szívnek!) TE INDÍTHATOD EL ezt a láncfolyamatot! Egy folyóirat számára a legjobb ajánlás az, amit a barát mond el barátjának. Főképen az ilyen baráti ajánlásnak köszönheti egy amerikai katolikus folyóirat, hogy 8 hónap alatt 20. OOO-ről 50. OOO-re emelkedett fel olvasóinak száma! Pedig tárgyköre sokkal kevesebb embert érdekel, mint a Szívéi Előtted tehát még nagyobb I ehetőségek állnakl Hogy feladatodat megkönnyítsük, ingyenes példányokat kérő levelezőlapokat csatolunk a mostani számhoz. Ezek lehetővé teszik barátodnak azt, hogy saját szemével győződhessen meg a tőled hallott dolgok valóságáról és három hónapig ingyen kaphassa a Szívet. Tehát nem neked kell "eladnod" a Szívet. Engedd, hogy a Szív eladja magamagát!Egyszerűen ajánld fel barátaidnak a pompás alkalmat, hogy ehhez a nagyszerű olvasmányhoz hozzájussanak. Mi majd buzdítani fogjuk őket arra, hogy váljanak rendszeres olvasókká. FONTOS: Ne tö,ltsd ki barátod fel hatal mazása nélkül ezeket a levelezőlapokat. Lényeges, hogy ők maguk töltsék ki azt, vagy ők kérjenek meg erre téged. Csak olyanokat akarunk megajándékozni az ingyenpéldányokkal, akik szeméi yes érdeklődést mutatnak a Szív iránt. * ISMERED-E AZ ENDRODI FÚJTATÓ TÖRTÉNETÉT? Még "a régi jó vi- tágban" történt, amikor villanymotor híján lábbal nyomogatták az orgona fújtató jót. Az endrődi templom orgonáját újjáépítették és felavatására egy kitűnő orgonaművészt hívtak meg Pestről. A művész szívet-lel- ket felemelő játéka elbűvölte a hallgatóságot, úgyhogy egy szünetben a fújtató is kifejezte megelégedését: "Ugye pompásan játszunk, művész úr!" • mondta öntudatos büszkeséggel. "Játszunk?!" - válaszolt sértődött hangon a művész - "Játszom ám én, de nem magaI" A fújtató erre nem szólt semmit. Elkezdték a következő számot. A kezdő akkordok után azonban egyszerre csak halkulni kezd az orgona hangja, majd pedig néhány hangfoszlány után egészen elhallgat. Közben a fújtató ugyanis odament a művész mellé, s csípőretett kezekkel gúnyosan megkérdezte: "No, hát csak így tud játszani a művész úr? így van ez a folyóiratkiadással is. A tökéletes eredményhez nem e- lég az egyik fél jóakarata, hanem a szerkesztőknek és az olvasóknak összmunkájára éppolyan szükség van, mint régen a művész és a fújtató együttműködésére szükség volt. 56
