A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
/959. december 27 Nézzük azért szép sorjában, kezdve a prófétáktól, hogy mit adott tudtunkra Isten a pokolról: "Látjátok majd azoknak az embereknek a holttestét - úgymond az Úr - kik ellenem fellázadtak. Férgük meg nem hal és fűzük el nem alszik és undorító látványul lesznek minden ember számára." (Izaiás 66, 24.] (Ezt az idézetet még a protestánsok közül is sokan a pokolra vonatkoztatják. ) Dániel próféta pedig így állítja párhuzamba az örök jutalommal az örök büntetést: "Akkor azok közül, kik a föld porában alusznak, sokan felébrednekt némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak. Akkor az értelmesek ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok." (Dániel 12, 2-3.) A Bölcseség Könyve sem hagy kétséget a felől, hogy itt nem holmi ideigtartó büntetésről van szó, hanem örök, végnélküli kárhozatról: "Az Úr azonban kineveti őket, s azután becstelen hullává lesznek, és gyalázatban lesz részük a holtak közt örökre, mert ő letaszítja az ilyen bűnösöket, úgy, hogy meg sem mukkannak, és ledönti őket alapjukról. Végső pusztulásra jútnak és nyögnek, emlékük pedig elenyészik. Remegve jönnek elő,mikor bűneiket számonkérik, és törvényszegéseik vádlókként lépnek fel ellenük." (Bölcsesség Könyve 4, 18-20.) Mintha csak az erkölcstelen és hitgyalázó műveik miatt elkárho- Bott írók és költők szólalnának meg a Bölcseség Könyvének következő, költői szépségű, de rettenetes valóságot lefestő soraiban: "Valóban letértünk az igazság útjáról, Az igazság világa nem fénylett nekünk, S az értelem napja nem kelt fel számunkra! Az igazságtól anság és romlás útjain elfáradtunk, Bejártunk kietlen utakat, Az Űr útjáról azonban nem tudtunk. Mi hasznát láttuk a dölyfnek? S mit nyertünk a gazdagsággal való kérkedéssel ? Mindez elvonult, mint az árnyék, Mint a szálló mendemonda, Mint a hajó, mely a hullámzó vizet átszeli,
