A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
1959. december 23 Hóna alatt volt a hegedűje, ami nagyon gátolta a menekülésben. De ekkor különös gondolat futott át az ijedt cigány agyán. Visszaemlékezett, hogy Karácsony éjjelén - még öreg nagyanyja mesélte volt rajkó korában - az állatok: ló, szamár, szarvasmarha, birka ott voltak a kis Jézus jászola körül és térdre ereszkedve meleget fújtak a didergő kisdedre, miközben az angyalok glóriát énekeltek. No, gondolta a cigány, me lenne, ha rázendítenék egy szép karácsonyi énekre, vájjon mit csinálna ez a rusnya jószág? Futás közben kihalászta a tokhói a hegedűt, el is ejtvén a tokot,és elkezdte játszani hegedűjén a "Pásztorok, keljünk fel" című karácsonyi pásztomótát. Húzta, húzta, olyan szépen, olyan lélekkel, hogy csak egy megrémült cigányprímás húzhatja... S csodák-csodája - így mondja a monda - a bika úgylátszik ősi ösztönére hallgatva a karácsonyi melódia hatása alatt, tudatlanságában (mert nem tudta,hogy karácsony éjjel van-e, vagy nem)két mellső lábára ereszkedett és fújni kezdte a földet, mintha a kis jászol volna előtte, ahogy a karácsonyi történetben van... Hogy aztán ezt Ragány Berci termékeny cigány-fantáziája találta-e ki, vagy tényleg így történt, senki sem tudja biztosan... De így mondják még most is. Közben azért imádkozott ,hogy a muzsika valakit odavonzana és megszabadítaná a megbőszült állattól. De biz’ senki sem mutatkozott a holdvilágos láthatáron. Közben, hegedülve, lassan hátrafelé lépegetett, fél szemmel a kerítés felé sandítva, hogy messze van-e még? Úgy gondolta, ha most hirtelen megfordulna és nekiiramodna, elérhetné a kerítést... De alig hagyta abba a muzsikálást, a bika felállt, földnek szegezte szarvát és fújni kezdett. Mit volt mit tennie, tovább húzta a vonót reszkető kezével... mire a bika újra megállt és felszegte fejét. Nagy pofáján és szemén a prímás határozottan felfedezte az élvezet csalhatatlan megnyilatkozását... A cigány közben újra hátrafelé lépegetett. De a bika nem mozdult, hanem megigézve hallgatta a zenét... Berci megint menekülésre gondolt, de alig hagyta abba, a bika megint feléje iramodott. Berci gyorsan ismét rázendített, s mígabika megmerevedve hallgatta a zenét, ő óvatosan, mint a macska lépdelt tovább a kerítés felé, majd hirtelen megfordult és pár ugrással a kerítésen termett. Mire a becsapott bika toporzékolva odaért, már csak a cigány mosolygós képét látta a kerítés túlsó oldalán. Hegedűjét azonban az ugrás közben elejtette, s most a bika dühében azt taposta ripittyára.
