A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
1959. december Kihalásra ítélve... 13 Ez, nagyon vázlatszerű összefoglalásban az Egyház helyzete a vas- és bambuszfüggöny mögött. Az Egyháznak egyszerűen semmiféle joga nincs, sehol a hangját nem hallathatja. Nos, és a vasfüggönyön kívül felemeli-e valaki is a hangját a 80 millió üldözött katolikus érdekében? Igen. A pápák ismételten megtették. A kimondottan katolikus folyóiratok sokszor megemlékeznek a némaságra kárhoztatott testvéreinkről. A napi sajtó azonban úgy viselkedik, mintha a kommunisták titkos szövetségese volna. Mert a sajtónak még az a része is, amely kommunista-ellenesnek hangoztatja magát, csak nagyon elvétve beszél a kommunizmusnak a vallás Végleges kiirtására irányuló szívós harcáról és a vallásos életnek hiánytalan elnyomásáról. A kommunizmus csak mint gazdasági, vagy politikai tényező érdekli. A közömbös, vagy helyesebben: a minden árral úszó sajtó meg rendszerint a kommunisták ingyenes propaganda-eszköze. Mert ezek a lapok a kommunistáknak a vallás ellen tett lépéseiről nem beszélnek. De ha a kommunisták eljuttatnak hozzájuk egy-egy hírt (esetleg fényképet is) valami papszentelésről az irmagnak megmaradt szemináriumok valamelyikében, vagy amikor "kegyesen" elengedik egy-egy idegileg és egészségileg megtört püspök hátralévő börtönbüntetését, akkor azt készségesen leközlik. Hoznak arról is beszámolókat, hogy "mennyire látogatottak a templomok!" Ez utóbbi beszámolók rendszerint megfelelnek a valóságnak: a hívek "szabad vallásgyakorlatának" ez az egyetlen lehetősége még többé-kevésbbé fennáll. Ám ameddig a kommunisták az egész fiatalság "eszmei átképzését" zavartalanul megtehetik, addig csak az idő kérdésének tekintik a vallás kipusztulását. Hadd menjenek az idősebbek templomba, ha úgy tetszik! Előbb-utóbb majd csak meghalnak és velük együtt kihal a vallás is! Ne higgyük, hogy ez a föltevés alaptalan. Gondoljunk a kereszténység első századaira: a Közel-Kelet és Észak-Afrika virágzó kereszténysége igenis eltűnt az Izlam áradatában. És Japán csodálatosan növekvő Egyházát is teljesen megsemmisítette a 17. század első felében egy 5-6 évtizedig tartó üldözés. A TANULSÁG önmagától adódik számunkra. Nekünk nem szabad elfelejtenünk, hogy hazánkban is, és más legázolt államokban is: állandó, kegyetlen, ördögien körmönfont vallásüldözés folyik! Am nem szabad pusztán ezen az elméleti síkon maradnunk. Cselekednünk is kell!