A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
Aii; anyai üzenetet P. Polgár István S. J., magyarszármazású misszionárius Indiában. "Ahol a pálmák virágoznak" címmé/ kedves kis beszámolót sokszorosít azok számára, akik érdeklődnek az indiai missziók élete iránt. Ebből vettük az alábbi kis történetet,amel yet a misszió plébánosa örökített meg. ISKOLÁNK bennlakó diákjainak egyikét Komol-nak (Gyöngéd-nek) hívják. Az első elemibe jár. Már több mint egy éve jött ide, Édesanyja megigérte, hogy havonta fizetni foga gyermek konviktusi tartásdíjaként egy dollárt és fedezni fogja a mosdószerek és a ruházkodás költségeit is. Sok ily szegény fiú van itt a konviktusban. Rendszerint soktagú családokból jönnek. Komol csendes, jóravaló fiú. Szép egyetértésben él társaival. Nem éppen lángész. Falujában, ahol most egy vályogfalú, szalmatetős kápolnát épitünk, nincs iskola. Apja sem vetekszik Salamonnal az ész dolgában. Az édesanya azonban mindenáron iskoláztatni akarja kisfiát. Es hogy előteremtse a havi egy-két dollárt az iskoláztatás költségeire, eladja a tojásokat, sőt néha a tyúkokat s kecskéket is. Mégis mindig adós marad. Többször hazaküldtem már Komolt, hogy legalább valami kis ösz- szeget hozzon magával a hátralevő adósság törlesztésére, de mindig üres kezekkel érkezett vissza, könnyes szemekkel. Mikor a legutóbb konviktoraink hazamentek egy rövid szünidőre, megmondtam Komol- nak, hogy ne térjen vissza pénz nélkül. De megint csalódtam. A kis gyermek visszajött, egy batyuval a fején. Ebben a batyuban bent volt minden holmija, de kezében nem volt egy árva fillér sem! Es szegényke legalább 3 óra hosszat gyalogolt! Mit is tehetett? Az édesanyja azt mondta neki, hogy menjen vissza a konviktusba, és ő engedelmeskedett... Habár a szívem fájt, mégis megparancsoltam Komólnak, hogy tüstént menjen haza. Mert az új tanévben megint sokan akarnak beiratkozni ugyanabból a faluból. Ha ezek meghallják, hogy a jószívű plébános mindig újra és újra megkönyörül Komolon, és visszaveszi a konviktusba, jóllehet nem fizette ki a számláját, akkor mások is megpróbálják ugyanezt. Egy-két hónapig fizetnek egy-egy dollárt, - és /959. október 45
