A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
135 Uram, "Imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal." (Jakab 5, 14.) akit szeretsz. beteg! ” AZ ÚR JÉZUS, aki szentséget alapított az istengyermeki élet közvetítésére, megerősítésére, táplálására és visszaállítására, gondoskodott arról is, hogy még súlyos betegségünkben is meg tudjuk védeni azt a sátán támadásai ellen, és biztonságosan megérkezzünk örök hazánkba, lehetőleg anélkül, hogy hosszú ideig kelljen előbb vezekelnünk a tisztítótűzben. Vagy pedig, ha lelkünk java úgy kívánja, akkor meggyógyuljunk betegségünkből, és tovább szolgáljuk Őt a földön, míg magához akar hívni minket. Ez a csodálatos hatású szentség, a sokak által oly kevéssé ismert, és annyira rettegett utolsó kenet, vagy más nevén: a nagybetegek szentsége. Lelkünk java érdekében nagyon fontos tehát, hogy helyes fogalmaink legyenek erről a szentségről is. Elnevezése A szentségek között négynél használ megkenést az Egyház: a ke- resztségnél, a bérmálásnál, a pappászentelésnél és a nagybetegek szentségénél. Innen ered az ut o 1 só kenet elnevezés, amelyet a- zonban csak a 12. századtól kezdve használnak. Teljesen téves tehát az a felfogás, hogy aki az utolsó kenetben részesül, annak számára már nincs hátra más tennivaló, mint hogy meghaljon. Sőt pont ennek az ellenkezője következik be sokszor: a beteg meggyógyul, s talán éppen azért, mert részesült a nagybetegek szentségében, a- melynek egyik hatása a testi egészség visszaállítása, ameny- nyiben ez az Isten akarata. Minthogy a nagybetegek szentségének egyik hatása, hogy a haldoklókat megerősítse utolsó lelki küzdelmükben, a haldoklók szentségének is nevezik. Egyéb elnevezései: szent olaj, szentelt olaj, mennyei erősítés, az elköltözők szentsége, az imádság olaja, szentkenet, nagybetegek szentsége. Mi az utóbbit fogjuk használni, mert ez fejezi ki legjobban a szentség rendeltetését.
