A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
125 nácsait, buzgón imádkozik Isten segítő kegyelméért, tőle telhetőleg kerüli a bűnrevezető alkalmakat és legalábbis közvetlenül a gyónás után némi eredménnyel küzd a kísértések ellen, akkor feltehető, hogy megvolt benne az igazi bánat és az erős fogadás. Az ilyeneknek fokozott szükségük van a gyakori gyónásra és a gyakori, lehetőleg napi, szentáldozásra, amely előbb-utóbb annyira megerősíti majd őket, hogy végleg szakítani tudnak bűnükkel. Éppen az a tény, hogy bűnük legyőzésének vágya ösztönzi őket a gyakori gyónásra, szól leginkább amellett, hogy jól gyónnak. Míg ha valaki csak rokonai unszolására, vagy társadalmi szokásból megy gyónni, akkor fokozottan nagy a veszély, hogy a bűnbe való azonnali visszaesés a bánat és erős elhatározás nélkül végzett gyónás jele. Szokásos bűnösök A visszaesés veszélye főleg akkor nagy, ha valakinek szokásává vált egy bűn. Azt, hogy valakinek szokásává vált-e valamelyik bűn, a gyóntató általában abból ítéli meg, hogy milyen gyakran követi el az illető. Ezért is fontos a bűnök számának és utolsó gyónásunk idejének bevallása. Ez ugyanis képesíti a gyóntatót arra, hogy kellő tanácsaival segítsen minket a bűnös szokás legyőzésére. Pusztán a bűnök száma azonban megtévesztő lehet, mert a szokás kialakulása nem a gyakoriságból, hanem a bűn elkövetés&en tapasztalt köny- nyeds égből ismerhető fel a legjobban. Erre azonban csak a gyónó képes, mert csak ő tapasztalja ezt. Ez a könnyedség általában a bűn megismétlése által alakul ki, szerepe van azonban benne a szenvedélynek is, amely a bűnt kíséri. Az olyan bűnök, amelyek erős szenvedélyeket keltenek fel bennünk, az első bűn elkövetése után is szokásunkká válhatnak! Főleg áll ez a tisztaság ellen elkövetett bűnökre. Más bűnöknél viszont nehezebben alakul ki a szokás, főleg ha a kísértés nagy akarati ellenállásra talál bennünk, és csak hosszas küzdelem után esünk el. Biztos szabályként állíthatjuk fel tehát magunk számára, hogy ha küzdelem nélkül, sőt talán már örömmel, élvezettel egyezünk bele a kísértésbe, tápláljuk magunkban a bűnre csábító gondolatokat és vágyakat, vagy elkövetjük a bűnös cselekedeteket, akkor már a szokás rabjává váltunk. Nincs kizárva, hogy valakinek csak a gondolatban, vagy vágyban elkövetett bűn válik először szokásává, s ez csak lassan érleli meg a bűnös cselekedetekbe való beleegyezést is. A szokássá vált bűn legyőzéséhez különösen szükségünk van az őszinte, szívből fakadó bánatra és a sziklaszilárd erősségű elhatározásra. Imádkozzunk és vezekeljünk nagyon buzgón ezért a kegyeSZOKÁSOS BŰNÖSÖK
