A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

veledy cAny,am!” Egy 14 éves vértanú levele, amelyet édesanyjához írt, kivégzése előtt. 1597 februárjában 26 vértanút feszítettek keresztre Japánban, kö­zöttük a 14 éves Kosaki Tamást, akit ma a szentek között tisztelünk. Tamás kispap volt, s elmenekülhetett volna, de nem akart elszakad­ni 25 társától, akik közül hat európai ferences volt, három japán je­zsuita, a többi pedig japán világi katolikus. Tamás búcsúlevelét, a- melyet édesanyjához írt, a legdrágább ereklyeként őrzik. íme a levél: "Szeretett Anyám! Boldog vagyok, hogy írhatok neked. Isten kü­lönös kegyelméből rövid időn belül atyámmal együtt meghalunk Nan- gasakiban. Ez bizonyára az Ur különös áldása. Egy lépéssel előtted a mennyekbe vezető úton várunk rád. Anyám, élj te is tiszta, bün- telen életet a mi hitünk szerint, követvén Isten tanítását. Adám, a mi ősatyánk súlyosan vétkezett, de mély bánatáért bocsánatot nyert és most örvendezik a mennyei boldogságban. A mi életünk ezen a világon csak álom, a mi életünk csak tűnő fénye egy lángnak, ame­lyet a legenyhébb fuvallat is kiolthat. Van egy kérésem fiatalabb testvéreim érdekében: ne bízd őket másokra, akik nem tartoznak a mi hitünkhöz. Gondoskodj te magad a nevelésükről. O, anyám, gyakran égek a vágytól, hogy viszont­lássalak Téged és Testvéreimet, de hív a kötelesség, hogy mindent türelemmel elviseljek és ellenálljak a kísértésnek. Isten segítségé­vel minden bajt és fájdalmat el tudok viselni. Bárcsak láthatnálak mégegyszer, mielőtt meghalok; folyton sírok mikor ezt a levelet írom. A ti kedves arcotok megjelenik ugyan ál­maimban, de szerettem volna úgy meghalni, hogy még egyszer a valóságban is lássalak benneteket. De le kell tennem erről a remény­ről. Anyám, vigyázz magadra és még egyszer említs meg testvé­reim előtt. Kérlek, ne feledkezzél meg erről. Es most el kell vál­nunk. Isten veled, Anyám!" Kísértések idején, amikor olyan gyengének érezzük magunkat, és annyira rászorulunk Isten erősítő kegyelmére, kérjük Szent Tamást, hogy járjon közben értünk Istennél és merítsünk erőt példájából! A Szív **h-. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom