A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

GYÜMÖLCSEI

111

életet nyer!" A többi hatás mind szoros összefüggésben áll ezzel.

Aszentgyónás által ugyanis továbbá elnyerjük bűneink bocsánatát. A lelkünket elárasztó isteni kegyelem szükségképen megsemmisíti a lélekben a halálos bűnt, mert a bűn és a kegyelem kizárják egymást, mint a tűz a vizet, a világosság a sötétséget. Isten nem szeretheti s gyűlölheti a lelket ugyanegy időben. Nem lehet egyszerre barátja és ellensége. A bocsánatos bűnök közül azonban csak azokat törli el a bűnbánat szentsége, amelyeket igazán megbántunk és meggyóntunk. Ezek még megférnek Isten barátságával, ha tehát nem bántuk meg egyes bocsánatos vétkeinket, a gyónás után is megmaradhatnak lelkűnkben.

A gyónás által Isten elengedi az örök büntetést. Bezárul a bűnös előtt a pokol kapuja és kitárul a mennyország ajtaja. Azonban a bűnbánat szentsége nem töröl el minden ideigtartó büntetést, hanem csak csökkenti azokat. Hogy milyen mértékben, azt az isteni bölcseség a gyónó áhítatától és töredelmétől tette függővé.

Nagyon értékes hatása a szentgyónásnak az érdemek feléledése. Jellemző Isten végtelen jóságára, hogy míg az egyszer megbocsátott vétkek soha többé fel nem élednek, addig az elvesztett érdemeket a feloldozás révén ismét visszakapjuk. Ezt jobban megértjük, ha szemügyre vesszük az emberi cselekedeteket az érdem - szerzés szempontjából.

Elő, vagyis érdemszerző cselekedetek azok, amelyeket a megszentelő kegyelem állapotában, istengyermeki életünkbirtokában hajtunk végre. Ezek mennyei jutalomra érdemesek.

Halálthozó cselekedetek, amelyek megölik bennünk az istengyermeki életet. Ezek a halálos bűnök. Ide sorolhatjuk a bocsánatos bűnöket is, amelyek előkészítik a halálos bűnök útját.

Holt cselekedetek azok a jótettek,amelyeket halálos bűn állapotában művelünk. Holtak, mert az örök élet számára elvesztettük e- zeket, sohasem fognak feléledni. Örök jutalmat tehát sohasem kapunk értük, legfeljebb földi jutalomra és Isten irgalmára számíthatunk ezek fejében, mert a bűnös számára kieszközölhetik a megtérés kegyelmét. Ebből a szempontból tehát ezek is értékesek, s azért helyes, ha a megrögzött bűnösöket is buzdítjuk a jócselekedetekre.

Elhalt cselekedetekké válnak az élő cselekedetek, amint halálos bűnt követünk el. Ezáltal elveszítünk minden tűlvilági jutalomra való jogot, amit ezekkel a cselekedetekkel szereztünk.