A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
HATASAI 65 A hittudósok úgy vélik, hogy az IJr Jézus vagy az utolsó vacsorán elmondott hosszú beszédében alapította meg a bérmálás szentségét, vagy pedig feltámadása után. Mindenesetre az apostolok ebben is követték a Mester tanítását és a keresztség szentségén kívül a bérmálást is kiszolgáltatták a megkeresztelteknek. "Mikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok hallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ezek odaérkeztük u- tán imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek. Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak Jézus nevében voltak megkeresztelve. Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szent- leiket. " (Apostolok cselekedetei 8,14-17.) Hasonlóképen járt el Szent Pál az efezusiakkal. Előbb megkeresztelte őket, aztán feladta nekik a bérmálást: "Mikor pedig Pál rájiílc tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek. " (Ap. csel. 19,6.) A Szentírásnak mindig legjobb magyarázója az Egyház közös hite és gyakorlata. Ennek pedig hű ellenőre a szent-hagyomány, amely az őskeresztény írók és a Szentatyák műveiben nyilatkozik meg. Szent Cyprián püspök írj a egy levelében: "Ma is szokásbanvan nálunk,hogy azokat, kiket a templomban megkereszteltek, a püspökökhöz viszik, hogy ezek imádsága s kézfeltétele által elvegyék a Szentleiket." Máshol pedig mintegy pótlólag így nyilatkozik:"Szükséges annak, aki meg van keresztelve, hogy megkenjék, hogy vévén a krizmát, vagyis kenetét, Isten fölkentje lehessen és Krisztus kegyelmében részesedj ék." Hasonlóképen idézhetnénk Dénest, Szent Pál tanítványát; Tertulliánt, Szent Ágostont, Jeruzsálemi Szent Cyrillt, Szent Jeromost, Szent Bé- dát, Szent Gergelyt és sokakat másokat. Minden kétséget kizáróan a katolikus Egyház a Szentírás és a kétezeréves hagyomány alapján áll, amikor a bérmálást, mint önálló krisztusi szentséget kiszolgáltatja. Még a lángeszű, protestáns Leibnitz is így nyilatkozik: "A bérmálás szentsége mellett azonkívül, amit róla az írás jelez, bizonyít az első Egyház apostoli hagyománya, amelyről Kornélius római püspök, Cyprián vértanú, a laodiceai zsinat, Bazil, Jeruzsálemi Cyrill és más atyák kezeskednek. A keresztségtől különböző szentség volt ez, 3 a keresztséggel kezdődött ügyre a koronát teszi rá. " (Syst. Theol.) ■látásai Mint mondottuk, a bérmálás megkoronázza lelkűnkben azt a remek- nűvet, amelyet az első és legszükségesebb szentség, a keresztség negkezdett. A keresztség Isten gyermekeivé és a mennyország örömeivé tett minket, természetes állapotunkból felemelt a sokkal magasabb, természetfeletti rendbe. A lélek ezáltal oly cselekedetek vég- ehajtására képes, amelyeknek jutalma, ellenértéke a mennyország
