A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
A SZERTARTÁS JELKEPES ERTELME 61 A kereszttel való megjelölés a homlokon, a hit bátor megvallására figyelmezteti a keresztelendőt, a mellre rajzolt kereszt pedig arra inti, hogy hite szerint éljen s ilymódon egykor eljusson az újjászületés dicsőségébe, miként ezt a nyomban rákövetkező ima is szépen kifejezi. Ezután a pap imádság közben jobbját a keresztelendő fejére teszi, jelezve ezzel az Egyháznak reája kiterjedő oltalmát. A só megáldása és megízleltetése a természetfeletti bölcsességet jelképezik, amely megóvja a gyermekben az isteni é- letet, amint a só megóvja a rothadástól az ételeket és ízletessé teszi azokat. Az ördögűzés, ami most következik, egyáltalán nem jelenti azt, mintha az Egyház a keresztelendőben ördögtől megszállottat látna. Azonban az ember az áteredő bűn folytán bizonyos értelemben a gonosz lélek hatalma alatt van. Ezt akarja az ördögűzés eltörölni. Ennek kiegészítője a homlokra rajzolt keresztjei, amelyet az Egyház mintegy védőszerül ad a sátán támadásai ellen, továbbá a kézfeltétel, amely alatt a keresztelő Istent arra kéri, hogy adjon a megkeresztelendőnek kegyelmet a keresztény hitben és életben való tökéletesedéshez, árasszon leikébe világosságot, szívét tegye tisztává és szentelje meg őt. Ezután következik a templomba való bevezetés, ami alatt, vagy utána, a keresztkútnál közösen elmondják a Hiszekegyet és a Miatyánkot. Azért ilyen sorrendben, mert előbb meg kell ismernünk a hitigazságokat, s csak azután lehet szó az Istennek tetsző imádságról. A sátánt ismét távozásra szólító ima után következik a megnyitás titka, amely az Üdvözítő egyik csodájára emlékeztet. Ez a külső érzékeknek a megszentelését célozza, hogy a megkeresztelendő lelki hallása és ízlése fogékonnyá váljék az isteni dolgok megismerésére, és hívő lélekkel való elfogadására. Majd háromszoros felszólítás következik: "Ellene mondasz-e az ördögnek? Es minden cselekedeteinek? És minden pompájának?" A megkeresztelendő nevében keresztszülője mindannyiszor megígéri: "Ellene mondok! "'Ezt az ősi szokást az apostoloktól származtatják. Az ördög pompája alatt főleg a pogány bálványok tiszteletére tartott színjátékokat és erkölcstelenségekkel kapcsolatos körmeneteket értették, amelyek annakidején szokásban voltak. Ennek az ellentmondásnak azonban a világ végéig megmarad a' mélységes értelme és jelentősége.
