A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

KERESZTSZÜLŐK

59

2) nem tartozik semmiféle eretnek, vagy szakadár felekezethez, nincs elmarasztaló, vagy kinyilvánító ítélettel kiközösítve, az egyházjogi ténykedésekből kizárva s becsületétől megfosztottalak ítélve, továbbá nem letett, vagy lefokozott egyházi férfiú;

3) nem atyja, vagy anyja, vagy hitvese a me gkeres ztelendőnek;

4) a keresztelendő, vagy szülő, vagy gyámja, vagy ezek hiánya esetén a keresztelő jelölte ki őt erre;

5) a keresztelendőt a kereszteléskor személyesen, vagy meghatalmazottja által érinti, tartja.

Hasztalan kérnének fel tehát valakit a keresztszülői tisztre, akiben az itt felsorolt feltételek hiányoznak, pl. protestánst, zsidót, stb. Az ilyen nem válik igazi keresztszülővé, még ha mint ilyen szerepel is a keresztelésnél, és be is írják nevét az anyakönyvbe.

Hogy pedig valaki nemcsak érvényes, hanem egyúttal megengedett módon is legyen keresztszülő, szükséges:

1) a 14. életév, hacsak a keresztelő jogos okból felmentést nem ad;

2) hogy az illető ne legyen nyilvános bűnös, pl. tisztán polgári, vagy a katolikus Egyház által meg nem áldott vegyesházasságban élő, vagy nyilvános bűntett miatt az Egyház által megfenyített egyén;

3) hogy ismerje a hit elemeit;

4) ne legyen szerzetes újonc, vagy fogadalmas, hacsak a szükség nem. kívánja, s ha van hozzá helyi elöljárójától kifejezetten adott engedélye;

5) ne legyen nagyobb rendekben lévő pap (az alszerpaptól felfelé), hacsak nincs püspökétől kifejezetten megadott engedélye, (amit általában nehézség nélkül megadnak a püspökök.)

Az Egyház törvénye továbbá előírja, hogy keresztszülő egy, vagy legfeljebb kettő legyen. Az előbbi esetben másnemű is lehet, az u- tóbbiban az egyiknek férfinek, a másiknak nőnek kell lennie.

A keresztség szertartásának jelentése A keresztény őskorban

A keresztség felvétele egész életükre szóló, felejthetetlen emléket hagyott az őskeresztényekben. Hosszú, sokszor évekre nyúló próbának vetette alá őket az Egyház, fokról-fokra készítgette őket