A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
48 A kegyelem forrásai AZ ISTENGYERMEKI ÉLET láthatatlanul el van rejtve szemünk elől, míg itt a földön élünk. Ugyancsak láthatatlan számunkra az a csodálatos isteni segítség, amellyel mennyei Atyánk előkészíti lelkünket az istengyermeki élet befogadására, s amellyel ezt az életet továbbfejleszti, erősíti bennünk. Teremtőnk jól ismeri azonban természetünket, és alkalmazkodik jelenlegi állapotunkhoz, amikor látható jelekkel köti össze bizonyos kegyelmeinek lelkünkre való kiárasztását. A kegyelemnek ezeket a látható jeleit szentségeknek nevezzük. Már az Ószövetségnek megvoltak a maga szentségei, mint pl. a körülmetélés és a különféle mosdások, de hatás tekintetében ezek messze elmaradtak az Újszövetség szentségei mellett, amelyeket Krisztus Urunk alapított, és amelyek kiosztását Egyházára bízta. Minden szentségnél megkülönböztethetünk egy jelképes cselekedetet és a szentség kiszolgáltatásának szavait. Ezekre gondosan kell ügyelni, mert ha megváltoztatjuk, vagy egymástól szétválasztjuk ő- ket, érvénytelenné válhat a szentség kiszolgáltatása. Az egyes szentségek tárgyalásánál bőven ki fogjuk fejteni azerrevonatkozó tudnivalókat. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezek a cselekmények és szavak ü- res külsőségek, jelképek csupán. Isten titokzatos módon ezek által hozza létre lelkűnkben a szentségekhez kötött kegyelmeket. A hét szentség közül három az istengyermeki életet közvetíti számunkra: a keresztség és a bűnbánat szentsége, és rendkívüli esetekben a nagybetegek szentsége. Ezeket tehát súlyos bűn állapotában is felvehetjük, amikor lelkileg halottak vagyunk. Ezért nevezik ezeket a halottak szentségének is. A többi négy, és rendes körülmények között a nagybetegek szentsége is elsősorban arra hivatottak, hogy a bennünk már meglévő istengyermeki életet továbbfejlesszék, erősít-
