A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
46 AZ ÉLET TELJESSÉGE így, ha nem hiú tetszelgés, hanem Isten szeretete miatt örülünk annak, hogy Isten dicsőségére valamit tettünk, nemde újabb jutalmat érdemiünk ezzel? Ha más vétkét helyeseljük, annak örülünk, ezzel bűnt követünk el. De ha más erényeit helyeseljük és azoknak örülünk, velük együtt részesülünk mi is Isten jutalmában és újabb kegyelmeiben. Avassuk napunk minden cselekedetét érdemszerzővé azáltal, hogy mindent Isten iránti szeretetből végzünk. "Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére" - buzdít az Apostol. (1. Kor. 10, 31.) Ennek gyakorlati módja, ha minden reggel szívből fakadó buzgósággal - és nem csak gépiesen - felajánljuk egész napunkat Istennek, az Imaapostolság imájával: "jézus isteni Szíve! Felajánlom Neked - Nagyasszonyunk szeplőtelen Szíve által - mai napom minden imáját, munkáját, örömét és szenvedését. Egyesítem mindezt legszentebb áldozatoddal, amelyet oltárainkon szüntelenül megújítasz. Fogadd engesztelésül vétkeinkért, szándékaid megvalósítására és különösen. — " (Itt jól tesszük, ha kifejezetten megemlítjük azokat a szándékokat, amelyeket a Szentatya erre a hónapra kijelölt.) Ezt a felajánlást napjában akár százszor is megújíthatjuk rövi- debb formában: "jézus Szentséges Szíve! Neked adom ezt az egész napot, a Szűzanya szeplőtelen Szíve által." Természetesen más szavakat is használhatunk felajánlásunkhoz. Minél erősebbé tesszük így magunkban az isteni életet, annál nagyobb lesz minden újabb természetfeletti cselekedetünk kegyelemki - esdő hatása. Amint a lavina hihetetlen gyorsasággal nstfékszik, u- gyanúgy növekedhetünk mi is .az istengyermeki életben, ha gondot fordítunk arra, hogy mindig előre haladjunk és sose álljunk meg. Állhatatosság Minden fáradozásunk, amelyet az istengyermeki élet megszerzése és gyarapítása érdekében végeztünk, kárba veszett, ha nem őrizzük meg a sírig ezt a kincset, s nélküle kell megjelennünk Isten ítélőszéke előtt. Óvakodnunk kell azért a lanyhaságtól, az elbizakodottságtól és az önelégedettségtől. Ki kell irtanunk bűnös hajlamainkat, szokásainkat és messzire el kell kerülnünk a bűnt és a bűnrevezető alkalmakat. Ha pedig valamely bűnalkalmat nem kerülhetünk el, vértezzük
