A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
32 AZ ISTENI SEGÍTSÉG felébred bennünk a komoly szándék, hogy visszatérjünk Hozzá. Isten nem sújt anélkül, hogy rá ne kényszerítenénk. Egy lépést sem tett azért, hogy alkalma legyen büntetni, de mindent megtett, hogy kegyelmet gyakorolhasson, fáradott és a legkínosabb szenvedések közt feláldozta értünk életét. A bűnösök büntetésére nem vette igénybe mindenhatósága teljes hatalmát. A bűnös szívének megnyerése érdekében azonban felhasználta mindenható bölcsességének egész gazdagságát, és végrehajtotta a csodák csodáját, Fia megtestesülésének végtelen szeretetéről tanúskodó művét. Bizalmunk erősítésére mondotta el isteni Üdvözítőnk a tékozló fiúról szóló példabeszédét. Mi is elhagytuk mennyei Atyánk házát, amikor a bűn útjára tértünk. A leghálátlanabb módon eltékozoltuk istengyermekségünk örökségét. Még arra sem volnánk érdemesek, hogy megjelenjünk Atyánk színe előtt, annál kevésbé arra, hogy a könnyelműen elpazarolt örökséget újra visszakapjuk. S mégis, csak nyomorunkat és hálátlanságunkat kell beismernünk, a mennyei Atya irgalmát óhajtanunk, és örvendve elénk siet, visszafogad házába, a béke és kiengesztelődés csókjával illet, újra gyermekeivé tesz és visszaadja egész elvesztett örökségünket. Igen, oly szeretettel fogad bennünket^ hogy mindig hű gyermekei, az angyalok és szentek is megirigyelnék szerencsénket, ha egyáltalán tudnának’irigykedni. A természetfeletti bánat Az utolsó lépés, amit Isten segítségével meg kell tennünk, hogy visszanyerjük istengyermeki életünket, az, hogy annak kioltóját, a bűnt őszintén utáljuk, és a bűnbocsánat feltételeinek eleget tegyünk. Mik ezek a feltételek? Mindenekelőtt erős elhatározást kell tennünk, hogy a jövében súlyos bűnt nem követünk el, hanem Isten gyermekeiként fqgunk élni. Ufe nemcsak a jövőre kell tekintetünket irányítanunk. Mögöttünk van a múlt. Vádol bűneinkről, amelyekkel magunkat Isten kegyelmére méltatlanokká tettük,, s kihívtuk az Isten haragját. Ezért tőlünk telhetőleg a multat is jóvá kell tennünk, ha már megtörténtté nem is tehetjük. Fájdalmat kell éreznünk amiatt, hogy ezeket a bűnöket elkövettük, s velük Istent oly durván megsértettük. Ha valóban fájlaljuk ezt, igyekeznünk kell ezt a méltatlanságot kiengesztelni. Hogy bánatunk üdvös'legyen és megnyissa számunkra az utat az istengyermeki élethez, természetfelettinek kell lennie. A természet- feletti bánat kétféle lehet: tökéletlen és tökéletes.
