A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
30 AZ ISTENI SEGÍTSÉG kz istenfélelem Jóllehet a hit világossága, amely megmutatja nekünk az istengyermeki élet fenségét, nem elegendő a bűnös szívének felmelegítésére, megpuhítására, mégis felrázza őt kábultságából, mert rámutat a bajokra és büntetésekre, amelyek ennek az életnek elvesztéséből származnak. Megrémül, amikor látja ezt a nagy csapást és bűnének rettenetes következményeit. Szívébe lopódzik az Isten félelme, s visszakívánja az elvesztett istengyermeki életet. Félünk a természetes csapásoktól, az ideiglenes büntetésektől, egészségünk és becsületünk elvesztésétől, de az ilyen félelem nem indít minket Isten kegyelmének keresésére. Ez természetes félelem. Nem hatástalan ugyan, de nem vezet el minket az istengyermeki é- lethez. A természetes félelem ellentéte a természetfeletti félelem. Ez akkor fogja el szívünket, amikor az istengyermeki élet kioltásának rettenetes következményeire gondolunk. Ez a félelem a Szentlélek értékes és hatalmas adománya. Eles kardként hasít bele belsőnkbe és szétvág minden köteléket, amely vétkes szeretetünk tárgyaihoz fűzi lelkünket. Szüntelenül üldöz, míg Isten védelme alá nem menekülünk. Ha azonban valaki nem hallgat a Szentlélek intő szavára, hanem megátalkodik bűneiben, akkor nem kerülheti el az élő Isten rettenetes ítéletét, amellyel kegyelmének becsmérlőit sújtani fogja. Nagyon is igazak az Istenről mondott szavak: "Kiönti haragját irgalmasságának mértéke szerint. " (Sirák, 16, 12. 13.) Amily magasztosnak, bőkezűnek és határtalannak mutatkozik Isten irgalmassága, mikor kegyelmével az embert istengyermekké akarja tenni, oly félelmetesnek és végtelennek kell lennie az igazságosság szigorának is, mikor kegyelmének megvetőit sújtja! Semmi sem érzékenyebb a megvetett szeretetnél! A gyermek vétke utálatosabb és nagyobb büntetést érdemel, mint a szolgáé ura ellen. Isten fogadott gyermekei vagyunk, nem urunkat, hanem mennyei Atyánkat bántjuk meg vétkeinkkel. Bűneink annál nagyobbak, büntetésük annál súlyosabb. Tévednek tehát azok, akik azzal ámítják magukat, hogy Isten, aki maga a végtelen szeretet, nem képes lesújtani rájuk még akkor sem, ha életükben bűnt-bűnre halmoznak, és megátalkodottan halnak meg. Éppen ez a megvetett, viszonzás nélkül maradt szeretet kívánja meg a legsúlyosabb büntetést. Innen a Szentírás félelmetes nyilatkozata:
