A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
26 "Mindaz aki kér, kap." (Máté 7,8.) Az isteni segítség Láttuk, hogy milyen rendkívül nagy kegyelem az istengyermeki é- let. Oly fenséges ez a mennyei, isteni adomány, hogy a legtisztább és legmagasztosabb teremtmény sem érdemelheti ki, még a legkisebb mértékben sem. Csak az, aki természeténél fogva rendelkezett a kegyelem teljességével, az Istenember érdemelhette ki számunkra. Képtelenek vagyunk arra, hogy valamit a semmiből megteremtsünk. De még kevesebb a tehetségünk arra, hogy magunknak természetfeletti életet adjunk. A természetes életet Istentől nyertük, természetfeletti életünket is csak az 0 csodálatos hatalmától várhatjuk. Szentlelke erejével kell bennünket újra szülnie, hogy gyermekei lehessünk. Ennek az újjászületésnek Istentől rendelt eszköze a keresztség. Mindazok, akik kisgyermekkorban érvényes módon részesülneka keresztség szentségében, Krisztus érdemeinél fogva lelkileg újjászületnek, Isten gyermekeivé válnak. Ez az újjászületés rendes útja. Van azonban két rendkívüli út is. A vértanúság és a vágykereszt- ség. Avértanúság által a kisded is részesülhet a megszentelő kegyelemben, a vágykeresztség azonban feltételezi már az értelem használatát. Azok az értelmük használatára eljutott emberek, akik hűségesen követik Istennek szívükbe oltott természettörvényét, ezen az úton lesznek Isten gyermekeivé, annak ellenére, hogy tudomásuk sincs a keresztségről. Amint azonbaiT megismerik, hogy Isten akarata az, hogy megkeresztelkedjenek, kötelesek ezt megtenni. A keresztségről egy későbbi fejezetben bőven lesz szó, azért most fordítsuk figyelmünket azok felé, akik súlyos bűnük miatt elvesztették a keresztsében kapott istengyermekség nagy kegyelmét. Hogyan szerezhetik azt vissza? Saját erejükből egyszerűen képtelenek erre. Csak az áll módjukban, és egyben kötelességük is, hogy Istennél keressék a kegyelmet,
