A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
24 AZ ISTENGYERMEKSEG TITKA Isten fogadott gyermekei A megszentelő kegyelem által mi is a Szentháromság családjának tagjaivá válunk. Isten Atyánkká lesz, Egyszülött Fia testvérünkké, mi pedig Isten gyermekeivé leszünk. Hallgassuk csak, mit mond az Apostol: "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: "Atya!" Maga a Lélek tesz tanúságot lelkűnkben, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. " (Róm. 8, 14-17.) "Szeretetből eleve arra rendelt, hogy - akaratának tetszése szerint- Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk, s magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában fölkarolt minket. " (Efez. 1, 5-6. ) Valóban, semmi sem mutat rá jobban az isteni kegyelem dicsőségére, mint az a tény, hogy természeténél fogva Isten gyermekeivé tesz minket. Másrészről pedig nincs annál csodálatosabb dolog, mint hogy végtelen szeretetében Isten gyermekeivé fogadott minket. "Nézzétek - mondja a szeretett tanítvány - mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. " (1. János 3, 1.) Többféleképen nevezhetjük Atyánknak az Istent. Emberi természetünknél fogva a szó szoros értelmében nem vagyunk Isten gyermekei, csak szolgái, éspedig utolsó szolgái, mert mélyen alatta maradunk az angyaloknak, akik természetüknél fogva szintén csak szolgái Istennek. Mint közönséges teremtményeknek, Isten csak legfőbb Királyunk és Urunk. Mivel azonban még ebben a természetes állapotban is elhalmozott volna minket Isten jótéteményeivel, nem rideg zsarnokként uralkodott volna felettünk, azért átvitt értelemben még így is Atyánknak nevezhetnénk Ot. Hiszen végeredményben Tőle származik természetes életünk is, sokkal inkább, mint földi szüléinktől. Hiányozna azonban közöttünk minden, természetre épülő kapcsolat. A szó szoros értelmében csak Isten Egyszülött Fia nevezheti Istent Atyjának, hiszen egyedül Ó részesedik lényegénél fogva az isteni természetben. A mi állapotunk a kettő között helyezkedik el, miután a kegyelem révén a teremtmények számára lehetséges módon részesített minket Isten a saját természetében. Ezt az állapotot némiképen a fogadott fiúság állapotához hasonlíthatjuk, valójában azonban messze felülmúlja azt. Amikor egy ember valakit gyermekévé fogad, ugyanazokban a
