A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

24 AZ ISTENGYERMEKSEG TITKA Isten fogadott gyermekei A megszentelő kegyelem által mi is a Szentháromság családjának tagjaivá válunk. Isten Atyánkká lesz, Egyszülött Fia testvérünkké, mi pedig Isten gyermekeivé leszünk. Hallgassuk csak, mit mond az Apostol: "Akiket Isten Lelke vezé­rel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: "Atya!" Maga a Lélek tesz tanúságot lelkűnk­ben, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örö­kösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. " (Róm. 8, 14-17.) "Szeretetből eleve arra rendelt, hogy - akaratának tetszése szerint- Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk, s magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában fölkarolt minket. " (Efez. 1, 5-6. ) Valóban, semmi sem mutat rá jobban az isteni kegyelem dicső­ségére, mint az a tény, hogy természeténél fogva Isten gyermekei­vé tesz minket. Másrészről pedig nincs annál csodálatosabb dolog, mint hogy végtelen szeretetében Isten gyermekeivé fogadott minket. "Nézzétek - mondja a szeretett tanítvány - mekkora szeretetet tanú­sított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk. " (1. János 3, 1.) Többféleképen nevezhetjük Atyánknak az Istent. Emberi természe­tünknél fogva a szó szoros értelmében nem vagyunk Isten gyermekei, csak szolgái, éspedig utolsó szolgái, mert mélyen alatta maradunk az angyaloknak, akik természetüknél fogva szintén csak szolgái Is­tennek. Mint közönséges teremtményeknek, Isten csak legfőbb Ki­rályunk és Urunk. Mivel azonban még ebben a természetes állapot­ban is elhalmozott volna minket Isten jótéteményeivel, nem rideg zsarnokként uralkodott volna felettünk, azért átvitt értelemben még így is Atyánknak nevezhetnénk Ot. Hiszen végeredményben Tőle szár­mazik természetes életünk is, sokkal inkább, mint földi szüléinktől. Hiányozna azonban közöttünk minden, természetre épülő kapcsolat. A szó szoros értelmében csak Isten Egyszülött Fia nevezheti Is­tent Atyjának, hiszen egyedül Ó részesedik lényegénél fogva az is­teni természetben. A mi állapotunk a kettő között helyezkedik el, miután a kegyelem révén a teremtmények számára lehetséges módon részesített minket Isten a saját természetében. Ezt az állapotot némiképen a fogadott fiú­ság állapotához hasonlíthatjuk, valójában azonban messze felülmúlja azt. Amikor egy ember valakit gyermekévé fogad, ugyanazokban a

Next

/
Oldalképek
Tartalom