A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
AZ ISTENANYA MÉLTÓSÁGA 19 szellemek képesek lennének az irigységre, irigyelnének minket a- zért, hogy Isten nem az angyali természetet tette magáévá, hanem Abrahám ivadéka lett." Ezért magunk közé számíthatjuk Istent, és testvérünknek nevezhetjük őt, amit az angyalok nem tehetnek meg. Az Istenanya méltósága Mint mondottuk, a megtestesülés titkában nem egy emberi személyt tüntetett ki az Isten, hanem az emberi természetet emelte fel. Az istenanyaság méltóságában azonban egy emberi személy részesült, azért azt könnyebb lesz összehasonlítanunk az istengyermekség kegyelmével. Hogy minden félreértést elkerüljünk, állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a Szűzanyában nem választható el az istengyermekség kegyelme az istenanyaság kegyelmétől. Sőt, mint a Szeplőtelen Fogantatás hittitkából tudjuk, ő már fogantatása pillanatában részesült a megszentelő kegyelemben, amely Isten legszeretettebb gyermekévé tette őt, s erre a kegyelemre sohasem hullt rá a bűn legkisebb árnyéka sem. Ezt a rendkívüli kegyelmet éppen az istenanya- ságra való kiválasztottsága érdemelte ki számára. Ha az Istenanya kegyelmeinek kiválóságát tekintjük, még gondolni sem merészelünk arra, hogy összehasonlítsuk azt a kegyelemmel, amely Isten gyermekeivé tesz minket. De ha egy pillanatra, képzeletben szétválasztjuk a Szűzanya kettős kegyelemkincsét és csak az istenanyaság kegyelmét tekintjük, határozottan állíthatjuk, hogy az istengyermekség kegyelme felsőbbrendű és nagyobb méltóságra e- mel fel minket, mint pusztán az istenanyaság kegyelme. Ha a Szűzanyának - érthetetlen okból - választania kellett volna az istengyermekség és az istenanyaság kegyelme között, örömmel lemondott volna az istenanyaság méltóságáról, csakhogy Isten gyermeke maradhasson. Krisztus Urunk maga is erre célzott, amikor felvetette a kérdést: "Ki az én anyám és kik az én testvéreim?" Azután kitárta karját tanítványai felé és így szólt: "Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám. " (Máté 12, 48-50.) Egy más alkalommal, amikor valaki boldognak nevezte Anyját, Jézus mélyértelmű választ adott: "Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét. " (Lukács 11, 28.) E két alkalommal Krisztus bizonyára nem akarta megtagadni Anyját, sem igazságtalan nem akart lenni iránta. Inkább arra akart rámutatni, hogy Anyja csak azért méltó Hozzá, mert a legtökéletesebb
