A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
10 Az i stengyermekség "Nézzétek, mekkora szeretetet fi f f§ tanúsított irántunk az Atyai Isten fiainak hívnak,és azok isvagyunk' (I. János 3, I.) ISTENGYERMEKI életünk nagy titkát itt a földön sohasem leszünk képesek megérteni. Olyan rendkívül nagy dologról van itt szó, hogy még homályos megsejtése is felülmúlja minden elképzelésünket .Es ha Isten nem nyilatkoztatta volna ki számunkra ezt az emberi értelmet teljesen meghaladó igazságot, akkor a legnagyobb tudósok, a legbölcsebb emberek sem lettek volna képesek felfedezni azt. Mily nagy különbség van az élettelen kövek és a pompásan viruló virágok között! Ha Isten egy csoda folytán életet lehelne a kövekbe, s azok növényekké változnának át, kétségtelenül elámulnánk. Pedig a növények élete mennyire alatta áll még az állatok életének! Ha egy második csodával állatokká változtatná át Isten a növényeket, nemde sokkal magasabbrangú életet adna nekik? De hol maradnak az állatok az emberektől?! S képzeljük el, hogy Isten elhatározná, hogy felemeli az állatokat az emberi élet magaslatára! Mily furcsán é- reznénk magunkat, ha látnánk, hogy velünk egyenrangúak lettek a halak, madarak, csúszómászók és az emlős állatok! Mindez hatalmas csodának tűnne fel előttünk, pedig ezek a teremtmények csak egyet-egyet ugranának a természetes lét felfelé haladó fokozatain. Ennél összehasonlíthatatlanul csodálatosabb dolog történt az emberrel, amikor Isten elhatározta, hogy a pusztán emberi élet színvonaláról felemeli őt az isteni élet magaslatára! Emellett eltörpülne még az is, ha a kövek egy csapásra emberekké változnának! Sőt, ha az angyaloknak pusztán csak természetes szellemi létet adott volna az Isten, még azok is messze alattunk maradnának, miután minket csodálatos módon saját természetének részesévé tett! Amikor ebben a csodálatos isteni adományban részesültünk, a szó szoros értelmében újból születtünk. Amint első születésünk révén léptünk be az emberi életbe, úgy ez által a második születés által lettünk az isteni élet részeseivé. Első életünk az emberi természet részeseivé tett csupán. Második életünk újabb természetet ad nekünk, az Isten természetében részesülünk titokzatos módon. Nem vagyunk már pusztán emberek, elképzelhetetlen magasságba emelkedtünk a puszta emberi természet fölé. De ugyanakkor azt sem mondhatjuk,
