A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

A LŐCSFALVI PAP NAPLÓJÁBÓL

PISTA BÁCSI FÁJÓS LÁBA

MINDENKI ISMERTE Pista Bácsit Lőcsfalván. Meghaladta a hat- vanat. Több éve fájósak voltak lábai. Nem sántított, hanem valósággal vonszolta magát rajtuk. Többnyire csak ült. Rossz időben benn a pitvarban. Jó időben kinn az utcai lócán a ház előtt. Most is ott ül a korai nyári napsugárban lábait egy nagy káposztakőre rakván, melyre leánya egy rongyos párnát tett, hogy ne nyomná a lábát. Ahogy ott ült, mindig akadt valaki, aki leállt vele beszélgetni egy kicsit. Ha meg senki sem akadt, hát a falusi utca élete szórakoztatta. Más öregek hajlamosak ilyen állapotban a hárijánoskodásra, s régi katonai életükből húzzák vissza a hősi legendává alakított harctéri eseményeket. Mások meg foglalkozásuk körében történt dolgokat színeznek ki a fantázia vásznán. Vannak, akik cigány viccekkel traktál- ják hallgatóikat.

De nem Pista Bácsi! Ő évek óta, akárki állt vele szóba, csak a fájós lábáról beszélt. Amióta a köszvény beleállt, neki a lába körül forgott az egész világ. Pedig lett volna neki másról is beszélni, mert vagy harminc éven át ő volt a nagyságos apátsági kormányzó úr parádés kocsisa. Most is ép egyik szomszédjának panaszolgat- ja, hogy mikor kezdődött ez a köszvény nyavalya. Biztos megfázhatott a bakon téli hidegben, mikor a nagyságos apátsági kormányzót hordozgatta az állomásra. Hej, úgy látszik nincs erre orvosság- sóhajtott keservesen. Mert mán egy híres pesti orvos is vizsgálta. Ha pedig az sem tudott rá semmit, akkor mán csak a jó Isten gyó- gyithatja meg, de 0 Szent Felsége meg úgy latszik, nem akarja.

Mikor a szomszéd elballagott, a Vargyas Juli néni jött arra. Egy- korúak voltak, együtt koptatták az iskola padját.-Hej, Julis, ilyenkor gyötör a legjobban ez a podagra. Ilyenkor, mikor az idő változik.- Mert kend sose hallgat rám! - Nyelvelt vele Juli néni. - Kom- mendáltam kendnek már lábsót, hogy abba áztassa. Adtam kendnek

/959. február

15