A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
4. Hirtelen, azonnali volt-e a gyógyulás? 5. Tökéletesen meggyógyult-e a beteg? 6. Nem állt-ebe eló'zó'leg valamilyen természetes, válság, amely a betegség fordulópontját jelenthette volna, s amely a gyógyulást teljes mértékben, vagy részben természetes módon megmagyarázza? 7. A gyógyulás után nem esett-e később vissza az illető betegségébe? Ezek a szigorú szabályok az okai annak, hogy az egyházi bizottság elvet sok olyan rendkívüli gyógyulást, amelyet pedig az orvosok megmagyarázhatatlannak tartanak. "Hogyan lehetséges, hogy én, aki ugyancsak gyengén állok a hit terén, csodát látok ebben a gyógyulásban, s ugyanakkor Önöket - az egyházi bírákat - sokkal nehezebb meggyőzni erről, mint engem?!" - kiáltott fel egyszer az egyházi vizsgálóbizottság egy orvos-tagja. Mit mond az Egyház? Miután az orvosok megmagyarázhatatlannak ítéltek egy gyógyulást, és az egyházi bizottság megállapította, hogy az természetes módon sohasem lesz megmagyarázható, fennáll még a kérdés, hogy ki hozta azt létre: Isten, vagy pedig a gonosz szellem? Ennek eldöntéséhez figyelembe kell venniük a "csodatevő" személyét, a csoda létrejöttének módját, a csoda következményeit és a tanítást, amellyel kapcsolatban áll. Ha a"csodatevő egy én" (nem akivel a csoda történik, hanem akihez pl. a gyógyulást váró betegek fordulnak) rosszhírű, erkölcstelen é- letet él, akkor biztosra vehetjük, hogy nem igazi csoda történt. Ha viszont a Szűzanyához, egy üdvözült szenthez, vagy földön élő szentéletű, vagy legalábbis vallásos, jószándékú istenfélő egyén közbenjárására történt a gyógyulás, lehetséges, hogy valódi csoda történt, feltéve, hogy a többi követelmények is fennállnak. Ami a módot illeti, ha a "csodatevés" inkább vásári látványossághoz, kiváncsiságkeltő mutatványhoz hasonlít, mint buzgó imához, ha babonás jellege van, félrevezetéssel kapcsolatos, stb. akkor biztosra vehetjük, hogy nem Istentől ered a rendkívüli jelenség. Ha a- zonban igazi, őszinte vallásgyakorlat jellege van, Istenbe vetett bizalomról tesz tanúságot, alázatosan kér, nem pedig hetykén parancsolgat Istennek, akkor lehe tséges , hogy igazi csodáról van szó, feltéve ismét, hogy a többi kívánalmak is megvalósulnak. A "csoda” következményeinek megfigyelése is nagyon fon- /959. június 33
