A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
let, érzékies elpuhultság, sportrajongás elvonja a figyelmet és a kedvet a lelki, értelmi és erkölcsi képzés kemény munkájától. Az Egyház a vezetőréteg hiányát főleg a missziókban tapasztalja. Főleg az elmaradott területeken. Az ottani népek rászorulnak a fejlettebb nemzetek anyagi és szellemi segítségére. Ezt a kommunistáktól fogják kérni, ha kellő időben nem lesznek megfelelő vezetőik. A katolikus vezetőréteg elsősorban a krisztusi hit, a krisztusi é- let vonalán kell, hogy kiváljék. Érett személyiségekre van szükség, akikben él a keresztény meggyőződés és akik birtokában vannak a kegyelmi életnek. "Mit ér az embernek,ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt szenved?" (Mt. 16,26.) "Szenvedek, de nem szégyenlem, mert tudom, kinek hiszek, és meg vagyok győződve, hogy a rám bízott javakat megőrzi addig a napig. " (2. Tim. 1,12.) A lelki képzettséggel szorosan együtt jár a keresztény tanításban való jártasság. A katolikus vezető-férfiaknak és nőknek népüket tanítaniuk kell Krisztus és az Egyház igazságaira, még akkor is, ha foglalkozásuknál fogva nem katekéták. Sőt feladatuk sokszor még nehezebb és igényesebb, mint a hit elemeit továbbadó hitoktatóké: arra hivatottak, hogy mint orvosok, közgazdászok, jogászok, nevelők, összhangba hozzák a korszerű szinten mozgó szaktudásukat a katolikus világnézettel és népük sajátos lelkiségével. így érlelik ki, gyökereztetik meg és virágoztatják fel Isten Országának mustármagját Japánban, vagy Ugandában, vagy Skandináviában. Súlyos feladat a missziós vezetőképzés. Iskolák, egyetemek, nevelők és szakemberek kellenek ehhez. Komoly hivatásokra van szükség a katolikus világból, és anyagi segítségre is szorulnak. A kommunizmus bizonyos fokig előbbre jár, és több céltudatos, rendszeres munkát végez ezen a téren, mint a nyugati társadalom, vagy az Egyház. A Szovjetunió egyetemein és egyéb iskoláin többezer fiatal tanul ingyen a világ minden részéből. Művelődnek, és magukba szívják a szovjet életformát. . . Ok ehhez a pénzt a munkásoktól zsarolják ki, vagy a rabszolgasorsba döntött nemzetektől rabolják el, nekünk pedig önkéntes adományokból kell összegyűjtenünk, az igaz. De nem elégséges ok már ez is arra, hogy erényeink és nagylelkű áldozatkészségünk felülmúlja az ő sátáni gonoszságukat?! Minket, e sorok olvasóit, talán nem terhel közvetlen felelősség a missziós vezetőképzésért. Szemébe merünk-e azonban majd nézni az Ur Jézusnak, amikor számonkéri tőlünk, hogy imádkoztunk-e buzgón ezért a szándékért? 1959. április 29