A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
A múlton való éldelődés A KELLEMETLEN jelen elől nemcsak a jövőbe, hanem a múltba is menekülhetünk. Ez ugyancsak megesik mindenkivel. Ilyenkor felidézzük múltbeli sikereinket, dicsőségünket, szép emlékeinket, hazánk dicső történelmét, előnyös oldalait és ezekből szerzünk vigasztalást, kárpótlást a jelenlegi csalódásokért, sikertelenségekért. Ezért szidják sokszor az érvényesülni nem tudó kivándorlók új hazájukat és dicsőítik a régit, és ezért magasztalják gyakran az öregek saját ifjúkorukat. - Ne tévesszük azonban össze ezt azzal az esettel, amikor o- kulni akarunk a múlton és tevékenyen segíteni kívánunk a jelenlegi helyzeten, s ezért teszünk összehasonlítást a jelen és a múlt között. Ez egészséges és helyes, csak a tétlenségre vezető,múl ton való éldelődés a beteges tünet. A múltba való menekülésnek már egészen beteges megnyilvánulása, amikor valaki viselkedésében is visszamegy a gyermekkorba. A cél itt is: élvezni a gyermekkor felelőtlenségét, mások védelmét s azért kisgyermekként viselkedik: ingerlékeny, önző, másokra szorul, gyermekszórakozásokban leli kedvét. Ha állandóvá vált, komoly értelmi zavar jele. A gyerekesség jellemző tünete az elmebajnak. Sok elmebajos öltözik gyerekruhába, játszik gyerekjátékokkal, viselkedik kisgyermekként. Mások lekicsinylése KUDARC esetén azáltal is felülemelkedhetünk a megalázó érzésen, hogy összehasonlítást teszünk magunk és a nálunk is tehetségtelenebbek között. így legalább viszonylag megnövünk. Ugyanez a viszonylagos magasságbatörekvés vágya ösztönöz minket arra is, hogy mások teljesítményeit, képességeit lekicsinyeljük, leszóljuk, mások hibáit kibeszéljük, sőt felnagyítjuk, vagy talán még meg is rágalmazzuk őket soha el nem követett bűnökkel. Minél alacsonyabbra taposunk le másokat, annál kiemelkedőbbnek érezzük saját egyéniségünket. Ezt nagyon könnyen a "pártatlan bírálat" báránybőrébe öltöztetjük, sőt talán még saját magunkkal is elhitetjük, hogy jóindulatú segítőszándék és az igazságszeretet vezetett minket. Indítóokunk helytelenségéről könnyen meggyőződhetünk, ha őszinte lelkiismeretvizsgálatot tartunk, és megfigyeljük, hogy vájjon lelkünk mélyén örülünk-e annak, hogy másokban hibát találhattunk, másokról bírálatot mondhattunk, és hogy származik-e ebből számunkra valami előny, vagy jóérzés? Természetesen ezt a hibát nemcsak az elmebajtól való félelmünk miatt kell elkerülnünk, hanem azért is, mert súlyos bűnt követhetünk el vele! /959. április 25
